Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zsupán Edina: A Corvina könyvtár budai műhelye. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállításának eredményei
A CORVINA KÖNYVTÁR BUDAI MŰHELYE 1028 arany ornamentika vonalvezetése szinte másolja az előző corvináét, az iniciálé ugyancsak kék háttér elé helyezett arany nagybetű. Az illumináció tehát mindenképpen az 1480-as évek végére datálandó. Alátámasztja ezt a kódex kötése is, amelyből bár csupán egyetlen foltnyi maradt, kiderül belőle, hogy lila bársony volt a hozzá tartozó budai típusú festett-aranyozott metszéssel. Amint láttuk, ez a kötéstípus csak az egységesítés időszakában, az 1480-as évek végén született meg. A Trapezuntius-corvina a tekintetben is párhuzamos a Ptolemaios-corvinával, hogy a szöveg szintén húsz évvel korábbi, és szintén Vitézék környezetében született. Scriptorától ugyanis ismerünk egy másik munkát is, a már tárgyalt wolfenbütteli Regiomontanus-„corvinát”, amely azt a művet tartalmazza, amelyet a csillagász Vitéz kérésére Esztergomban készített (HAB, Cod. Guelf. 69.9 Aug. 2o ). Megtalálható benne a Vitéznek szóló előszó is, így valószínűleg ez volt a fő papnak készült díszpéldány. A stíluskörhöz tartozik egy harmadik kódex is, a wolfenbütteli Tolhopff-corvina (HAB, Cod. Guelf. 84.1 Aug. 2o ). 128 Ezt a kódexet a kutatás szintén egyöntetűen 1480 köré datálta – beleértve a tanulmány szerzőjét is – részben a miniátor, részben pedig a szerző miatt, aki 1480-ban néhány hónapot Mátyás udvarában töltött, ezt a művét pedig ajándékul szánta a királynak.129 Korábban azonban nem fogal mazódott meg az a lehetőség, hogy a mű díszpéldányának nem okvetlenül kellett ugyanekkor keletkeznie. Johannes Tolhopff megelőzőleg IV. Sixtus pápát is megajándékozta a Stellarium mal, ám az a kötet meg sem közelíti a corvina színvonalát (Città del Vaticano, BAV, Vat. Lat. 3103). Tehát valószínűleg nem ez a corvinává lett példány volt maga az ajándék, vagy csak sokára fejezték be. Nem tudjuk, hogy a másolat mikor készült el, de a díszítés ugyanazt a gondolatot képviseli, mint az előző két kódex. Ultramarin alapon arany ornamentikát látunk, amelyet medaillonok tagolnak, az iniciálé szintén sötétkék alapon arany nagybetű. Az illumináció tehát Francesco da Castellónak az 1480-as évek végén készített budai munkái közé sorolandó. (A kódex kötése vörös bársony, tehát eltér az egységesítés során alkalmazott lilától. Megfigyeléseink szerint a kifejezetten a királynak ajánlott kódexek kötése volt vörös – akár selyem, akár bársony –, és az sem kizárt, hogy ezek egyfajta személyes állományrészt képeztek a könyvtáron belül.) A három kódex egybetartozását és datálásukat a címerhasználat is alátámasztja, ugyanis mindhárom esetben Mátyás magyar és cseh királyi címerét látjuk, azt a típus tehát, amelyet az 1480-as évek végén választottak ki a királyi könyvtár egységes possessorjegyeként. 128 https://bit.ly/2JAlQXO, letöltés 2019. jún. 12. 129 Legújabb leírását lásd Corvina Augusta i. m. 60–72. (Zsupán Edina). A tárgyhoz lásd még Mikó Á.: Über den Miniator i. m. Mátyás Johannes Tolhopffnak 1480. okt. 20-án nemességet és címert adományozott. Vö. A Hunyadiak címereslevelei 1447–1489. i. m. 202–209. r. XXXIII. (Kálmán Dániel).
