Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zsupán Edina: A Corvina könyvtár budai műhelye. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállításának eredményei
ZSUPÁN EDINA 1021 éremportréjával szemközt, amely a fuvolajátékával a barbár tobzódást képviselő Marsyas szatír és a lantján tiszta, emelkedett muzsikát játszó Apollón isten zenei versenyét ábrázolja. A verseny Apollón győzelmével végződött, az isten megnyúzta Marsyast, azaz a tudomány és művészet legyőzi a barbárságot. A béke vívmányai közé kell sorolnunk a tartalommutatóban említett könyvtárat is. Ebben utalás történik a Múzsákat kedvelő uralkodók kívánatos tulajdonságára, a liberalitasra, amelyen a kultúra és az azt művelő személyek anyagi támogatása értendő: a Philostratos-corvina a király költségén („regia impensa”) készülhetett el. A Philostratos-corvina firenzei eredetét korábban soha nem kérdőjelezték meg, hiszen díszítése firenzei mester műve, akit Hoffmann Edith azonosított Boccardino il Vecchióval. A kódex azonban valószínűleg teljes egészében a budai műhelyben készült.99 A bizonyítás során három fő érvcsoportunk volt. A kodikológiai jellemzők, a belső illumináció és a címerhasználat. A corvina ugyanis részét képezi egy olyan kódexcsoportnak a királyi könyvtáron belül, amelynek kodikológiai jellemzői a már említett hazai kódexkészítési gyakorlatban gyökereznek (vastagabb, fényes réteg nélküli, törtfehér pergamen, tintavonalazás, sűrű sorok, fekete tinta). A kódexek írásképe nagyon hasonlít egymásra, látszik, hogy másolóik tudatosan törekedtek erre. A Philostratos-corvinán kívül ehhez a csoporthoz tartozik az Averulinus- és a Beda-corvina (Velence, BNM, Lat. VIII. 2 = 2796; München, BSB, Clm 175), valamint Nagylucsei Orbán psalteriuma (Bp., OSZK, Cod. Lat. 369.). E három utóbbi kódex között további kapcsolatot alkot az illumináció, amely szintén a budai műhelyben készült, és az úgynevezett Cassianus-stílust képviseli. A Philostratos-corvina szövegét tehát minden bizonnyal Budán másolták. A miniátor, Boccardino il Vecchio személye azonban Firenze felé vonná a kéziratot, ugyanakkor vannak a díszítésben olyan árulkodó jelek, amelyek alapján feltételezhetjük, hogy Boccardino – Francesco Rossellihez hasonlóan – esetleg szerencsét próbált Budán. A kódex belső historizáló iniciáléi ugyanis nem az ő kezétől származnak, hanem egy másik, Budán működő mestertől, következésképpen úgy tűnik, mintha közösen dolgoztak volna a kódexen a magyar fővárosban. Ez a másik mester megkísérelte imitálni Boccardino alakjait, nem teljes sikerrel, de saját, a vörös, a zöld és az arany által uralt koloritjával sem szakított. (Boccardino palettája sokkal derűsebb, változatosabb volt: nápolyi sárgák, világoskékek, rózsaszínek teremtették meg karakterét.) Azért lehetünk biztosak abban, hogy ez a második mester budai volt, mert egyik alakjában valamilyen okból nem Boccardinót követi, hanem egy Rosselli-arctípust imitál. Ezzel pedig csakis Budán találkozhatott, 99 A következő érvelés a 97. jegyzetben hivatkozott tanulmányból származik.
