Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - B. Szabó János: A félreértett „hadügyi forradalom”. Egy hadtörténeti eredetű globális világmagyarázat terjedésének dinamikája
B. SZABÓ JÁNOS 949 Ha azonban a „Nagy Elmélet” már belekényszerítette a maga Prokusztészágyába a régről ismert információkat, abból újabb és újabb problémák keletkeznek. Érdemes egy pillantást vetnünk arra a tendenciózusan kiválasztott, gyakran szinte anomáliának számító adatokból összeállított adatsorra, amely révén Parker kívánta – sajnos a kora újkor jó részében egyáltalán nem tipikus39 – létszámada tokkal demonstrálni a 15–17. században az európai hadseregek drasztikus létszámnövekedését. Ugyan számos kritikusa jelezte, hogy ez a növekedési tendencia aligha hozható oly módon összefüggésbe a trace italienne erődítési szisztéma elterjedésével Európában, mint azt ő állította, de ettől még mindez a korszak vége felé már nyilvánvaló volt. Arról azonban nem esett szó, hogy egy új összetett monarchia egyes országainak területein egyáltalában nem a jelzett mértékben nőhetett a hadseregek létszáma a 14–15. századhoz képest, ahogyan az Oszmán Birodalom haderejének növekedése is nyilván összefüggött a hódításai nyomán növekedő területei mértékével.40 Amikor III. vagy IV. Fülöp katonáit számláljuk össze, akkor ezt a haderőt nem csupán Kasztília és Aragónia korábbi seregeivel, és nem is egy másik korabeli európai állam, hanem az általuk uralt összes állam korábbi együttes katonai potenciáljával kell összevetni: a velencei diplomácia szerint az 1420-as években Kasztília 30 000, Aragónia 12 000, Portugália 6000, Nápoly 12 000, Milánó 10 000, a burgundi herceg pedig 3000, azaz a később Habsburg uralom alatt álló területek összesen 73 000 lovast tudtak állítólag a saját védelmükre kiállítani – és akkor ezen országok nem megvetendő létszámú gyalogságáról még nem is esett szó. 41 A problémák egyik forrása nyilván az volt, hogy Parker – aki a saját részterületén megbecsült, jól tájékozott „szakember” volt – elvileg egyedül látott neki a kora újkori világ teljességére kiterjedő anyag feldolgozásának, ami aligha tette lehetővé, hogy egyforma mélységben tudjon foglakozni minden további résztémával. (Főleg, hogy azok jó részének ismeretanyaga angolul vagy spanyolul nem is volt hozzáférhető, ami pedig nyilvánvalóan nem segítette a magányos elméletalkotót a korlátok felmérésében.42 ) Így pedig minél nagyobb ívűvé vált Parker keze 39 Hall, B. S. : Weapons and Warfare i. m. 206–210.; Hogy ki tudja mutatni a „növekedést” már a 16. század első felében is, Hispánia esetében egy alacsony, 1492. évi 20 000 fős bázis számról indít, holott az ezt megelőző években Kasztília és Aragónia összességében ennek a háromszorosát, sőt négyszeresét is képes volt kiállítani. (Albert D. McJoynt: Introduction to The Art of War in Spain. The Conquest of Granada, 1481–1492, by William H. Prescott. London 1995. 30. ) 40 Ágoston G. : Európa i. m. 15–42. 41 Translations and reprints from the original sources of European history. No. 3. Period of the Later Reformation. Ed. Merrick Whitcomb. Philadelphia 1896. 15–16. (A forrásra Romhányi F. Beatrix hívta fel a figyelmem, amit ezúton is köszönök neki.) 42 E jelenség pszichológiai hátterének magyarázatát később Justin Kruger (University of Illinois) és David Dunning (Cornell University) tárta fel: Unskilled and Unaware of It. How Difficulties in
