Századok – 2018

2018 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Demeter Gábor: A Balkán és az Oszmán Birodalom I–II–III. Társadalmi és gazdasági átalakulások a 18. század végétől a 20. század közepéig (Bíró László)

913 TÖRTÉNETI IRODALOM

összeírások gyakorta ellentmondásosak. Ezzel kapcsolatban meg is említette, hogy a történészek ezekre épített következtetései gyakorta ingatag lábakon állnak. Maga a szerző „kritikai szemléletű összefoglalásnak” titulálta munkáját, ami abban jut kifejezésre, hogy ismerteti valamennyi iskola véleményét, eredményeit, és összeveti azokat, felhívva a figyelmet a nézetkülönbségekre és az ellentmondásokra. Mindezt úgy, hogy nem erőlteti rá az olvasóra a saját véleményét. Talán egyszer, sok év múlva, abban a korban, amikor már nagy ecsetvonásokkal dolgoznak a szerzők, a szélesebb publikum befogadóképességét is figyelembe véve röviden összegzi saját álláspontját. Nagy szükség lenne rá.

Ebben a rövid recenzióban nincs lehetőség a leírtak mégoly vázlatos ismertetésére sem, csak néhány példával illusztrálnánk a szerző megközelítését. A Balkán számára sorsfordító változásokat, a nyugat-európai gazdasági behatolást, illetve a térségnek a nemzetközi munkamegosztásban elfoglalt helyét Demeter Gábor egy látszólag partikulárisnak tűnő témán és adatsoron, Szaloniki kikötőjének forgalmán keresztül mutatja be. A kikötő jól példázza, miként zajlott a balkáni gabona értékesítése Nyugatra, illetve milyen mértékű volt a nyugati iparcikkek beáramlása a térségbe. A kereskedelem következtében megváltozott a város és a hátország kapcsolata, a hátország kiszakadt a hagyományos gazdasági munkamegosztásból, ismét kapcsolódott az euroatlanti gazdasághoz, ily módon új gazdasági viszonyok jöttek létre. A kikötő adatai ugyanis azt mutatják, hogy a Balkán a 19. század közepéig gazdaságilag inkább Kis-Ázsiához és az Oszmán Birodalomhoz kötődött. Az 1840-es évek végére a Balkán és az Oszmán Birodalom addigi pozitív külkereskedelmi mérlege a nyugati államokkal szemben negatívvá vált. Mindez nem segítette elő a belső tőkefelhalmozást és az iparfejlesztést, a fogyasztás növekedése viszont tőkekiáramlással járt, így ezek a folyamatok inkább gátolták a balkáni versenyképességet. A Balkán esetében megkerülhetetlenek a nemzeti mozgalmak, a független nemzetállam kialakításáért folytatott küzdelmek. Demeter Gábor szerint a 18. század végén a külső gazdasági kihívások akkor érték az Oszmán Birodalmat, amikor a birodalom hagyományos működési rendszere megingott, és gazdasági-társadalmi szerkezete jelentős átalakuláson ment át. A gazdasági és társadalmi modernizációt egyaránt célul tűző útkeresés a Tanzimatreformfolyamat során öltött testet. A modernizáció forrásait is – miként általában a balkáni fejlesztések esetében – a mezőgazdaságból kívánták előteremteni, ami végső soron nem bizonyult elégségesnek. A viszonylagos gazdasági prosperitás a kulturális és nemzeti különbségek ellenére azonban képes volt a sokszínű birodalmat egyben tartani. A nemzeti-felszabadító mozgalmak akkor törtek ki, ha a gazdasági fejlődés megakadt, megélhetési nehézségek jelentkeztek, valamint bebizonyosodott, hogy a gazdasági szerkezet elavulttá vált. A politikatörténetre koncentráló nemzeti történetírások az egyes országok függetlenné válását pozitív eseményként értékelik, a gazdasági vonatkozásokat – és főképpen a következményeket – ritkábban említik. A bolgár nemzeti mozgalom résztvevőinek vizsgálata bebizonyította, hogy a különböző társadalmi rétegek eltérő okok és gyakran egymásnak ellentmondó érdekek miatt léptek fel a függetlenség érdekében. Leginkább a pénzek helyben való felhasználásának igénye kötötte össze őket, és a mozgalom a dekonjunktúra, a birodalmi költségvetés érdekében bevezetett adóemelések idején erősödött meg. A függetlenség utáni új, a kisparaszti birtokra épített rendszer – annak ellenére, hogy biztos megélhetést biztosított – egyrészt az állam számára jövedelem-kieséssel járt, másrészt a mezőgazdaság és a textilipar fejlődése is megbicsaklott. Hasonlóképpen Szerbiában is a felkelés után Miloš fejedelem rendszere garantálta a kisparaszti gazdaságok biztonságát, ugyanakkor lehetetlenné tette a földforgalmat és a hitelezést a mezőgazdaságban. Ezek az adott politikai rendszer stabilitása érdekében tett intézkedések végső soron nagymértékben hátráltatták a kapitalista gazdasági fejlődést. Egy nagy és összetett birodalom esetében lényeges problémaként merül fel a központ és az egyes területek viszonya is. Midhat reformjai során jelentősen nőttek az adók a bolgár tartományokban, ugyanakkor a helyi célokra adott összegek nem növekedtek, ami miatt a