Századok – 2018
2018 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Az 1869-es erdélyi római katolikus papi gyűlés
TAMÁSI ZSOLT 891 szolgált.33 A Fogarasy által választott megoldás egyik következménye az volt, hogy amikor 1869. augusztus 5-én meghirdette az egyházmegyei papi közgyűlést 1869. szeptember 22–24-re,34 kész tények elé állította a meghívott résztvevőket. Az egyházmegyés papság az 1869-es papi tanácskozáson így már csak a kész döntésekhez járulhatott hozzá. A meghívóra érkező espereskerületi felterjesztésekből azt olvashatjuk ki, hogy a papság nem is igazán látta annak értelmét, hogy csak azért utazzon Gyulafehérvárra, hogy a püspöki utasításokat megismerje.35 Érdemi készülésre amúgy se volt idő a meg hirdetéstől kezdve rendelkezésre álló másfél hónap alatt, ezért több esperes is betegségre való hivatkozással igyekezett kimenteni magát. A készülést ugyanakkor jelentősen befolyásolta, hogy ezzel párhuzamosan tartott a magyar autonómiagyűlésre történő követek választási folyamata. Mégis az erdélyi egyházmegyei papság, amelynek ekkori esperesei 1848-ben fiatal, sokszor radikális papként mélyreható reformokat sürgettek, megpróbálták kihasználni a lehetőséget, hogy ezen a papi gyűlésen terveikről, az egyházmegye helyzetéről tájékoztathassák megyéspüspöküket. A részvételre kötelezett székeskáptalani tagok közül csak Keserű Mózes maradt távol.36 Lönhár Ferenc prelátus, kanonok, kolozsvári plébános, s egyben ko lozs-dobokai kerületi esperes is igyekezett kivonni magát a papi gyűlésen való részvétel alól. 1869. szeptember 16-án jelezte, hogy Eötvös József miniszter éppen szeptember 20-án vagy 21-én fog Kolozsvárra látogatni, aki ha az iskolákat is megtekintené, neki otthon kellene maradni, hogy az esetleges kérdésekre a miniszternek válaszolhasson. A püspök szeptember 18-án kelt válaszlevelében jelezte, hogy Kolozsvárról Gyulafehérvárra a miniszter látogatása után is átmehet, de hogy a közgyűléstől távol maradjon, azt nem tudja elfogadni. Levelében kitért arra is, hogy mind Lönhárt, mind Keserű Mózes jelenléte azért is fontos, mert néhány kerületi esperes betegsége miatt személyesen nem tud majd jelen lenni 33 Módszere hosszú távú hatásaként megfigyelhető, hogy amikor az erdélyi egyházmegyének végül 1913-ban sorra kerülő egyházmegyei zsinatát Gróf Majláth Gusztáv Károly megyéspüspök 1908-ban elkezdte előkészíteni, Fogarasyhoz hasonlóan egy kis létszámú szakértői bizottsággal dolgoztatta ki a zsinati határozatok szövegeit. Ennek a bizottságnak a tagjai – dr. Újfalusy József apátkanonok, Balázs András főesperes, Forster János szentszéki ülnök, Dr. Kászonyi Alajos plébános és Rak József tanulmányi felügyelő – az 1822-es Statuta szövegét revideálták, párhuzamosan a korábbi püspöki körlevelekből válogatták össze a törvényerejű alkalmazható püspöki utasításokat, s csak minimálisan igényelték az egyházmegyés papság véleményezését néhány nem túl jelentős kérdésben. GyÉFKL EZs 1913 Egyházmegyei zsinatot előkészítő bizottság jegyzőkönyvei 1908–1909. 34 GyÉFKL PI. 2050/1869 Fogarasy Mihály papi közgyűlést meghirdető körlevele. Gyulafehérvár, 1869. aug. 5. 35 GyÉFKL PI. 612. d. 1-5 cs. 2383/1869 Az 1869-es papi gyűléssel kapcsolatos esperes-kerületi felterjesztések. (a továbbiakban: 1869-es EkF.) 36 Keserű Mózes 1848-ban a radikalizálódó, forradalmi kormányt támogató papi csoport kiemelkedő alakja volt, aki 1848–1849-ben egyházi és iskolai kormánybiztosként is tevékenykedett. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (továbbiakban: MNL OL) H62 Az 1848–1849-i Minisztériumi Levéltár Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. Debreceni Iratok. 51135 mikrofilm. 992/1849; 635/1849.
