Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fejérdy András: Bánáss László veszprémi püspök az egyház és állam közötti megegyezésért (1944–1949)
BÁNÁSS LÁSZLÓ VESZPRÉMI PÜSPÖK AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM KÖZÖTTI MEGEGYEZÉSÉRT 828 1948. január 10-én a Magyar Kommunista Párt vezetői előtt meghirdette az utolsó – a Mária-év tapasztalatai alapján – még mindig erős ellenféllel, a katolikus egyházzal való leszámolást: „A demokrácia ez évi feladatai között van az egyház és a népi köztársaság viszonyának rendezése. Meg kell szüntetni azt a tarthatatlan állapotot, hogy a magyar nép ellenségeinek zöme az egyházak, elsősorban a római katolikus egyházi palást mögé bújik. A fiatal magyar demokrácia három esztendőn keresztül mindent megtett azért, hogy a katolikus egyházat is bevonja a nemzet talpra állításának nagy munkájába. Meg kell állapítani, hogy siker nélkül. [...] A magyar demokrácia eddig minden problémát, amely elé a történelem állította, megoldott. Amikor napirendre tűzi, végezni fog ezzel a reakcióval is, ami az egyház köntöse mögé bújik.” 61 A felerősödő támadások és az egyház fokozottabb fenyegetése kapcsán a modus vivendi hívei a kedvezőbb légkör kialakítása érdekében az állammal való tár gyalások felvételét javasolták az 1948. január 8-án Budapesten tartott szűkebb körű püspökkari értekezleten. A vita eredményeképpen Mindszenty nem tiltakozott a tárgyalások megindítása ellen, és az egyház képviseletére Czapik Gyula elnöklete alatt Bánáss László, Kovács Sándor és Papp Kálmán püspököket jelölték ki.62 A találkozón azonban, melyre február 7-én, majd április 16-án került sor – betegsége miatt –, Bánáss végül nem vett részt.63 A titokban folytatott félhivatalos tárgyalásokkal szemben nagy port vert fel a lábadozó Bánással a Magyar Napban 1948. április 9-én készített interjú. A címlapon lehozott beszélgetésben az általános világfordulatban nem reménykedő püspök attól félve, vajon a magyar egyház hosszabb távon bírni fogja-e a támadásokat, az állam és az egyház közötti kiegyezés szükségességét hangsúlyozta. Arra a kérdésre, hogy miként értékeli a demokráciának az egyházzal szemben tanúsított magatartását, a következő választ adta: „A baloldali vezetők részéről újabban rendkívül megértő, emberi álláspont nyilvánult meg. Ez általánosan és döntően jellemzi a helyzetet. Egyébként az egy házat érték tűszúrások, miket könnyen lehetne kiegyenlíteni. Ezek eltávolítása – és ugyanakkor a demokrácia szempontjainak figyelembevétele – megkönnyítené az egyház és a demokrácia viszonyának rendezését, aminek feltétlenül sora kell kerülnie. A demokráciának és az egyháznak meg kell találnia a közös utat . Ez legfőbb szívügyem. Véleményem szerint ez mindkét félnek mellőzhetetlen érdeke . Kis erők állhatnak egymással szemben, de a nagy erők – előbb vagy utóbb – meg kell, hogy bé küljenek. Én mindig a kiegyenlítés álláspontján voltam. Erdélyi működésem során 61 Rákosi Mátyás: Válogatott beszédek és cikkek. Bp. 1951. 267. 62 Balogh Margit: Kötélhúzás a kulisszák mögött. Czapik Gyula egri érsek tárgyalásai 1948-ban. In: Az egyházi iskolák államosítása Magyarországon, 1948. A Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány évkönyve 2008. Szerk. Szabó Csaba – Szigeti László. Bp. 2008. 70. 63 Uo. 74.
