Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fejérdy András: Bánáss László veszprémi püspök az egyház és állam közötti megegyezésért (1944–1949)
BÁNÁSS LÁSZLÓ VESZPRÉMI PÜSPÖK AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM KÖZÖTTI MEGEGYEZÉSÉRT 824 így az 1947. március 5-én a közoktatásügy kérdéseinek megvitatására kiküldött albizottság ülésén úgy határoztak, hogy az állami irányítású általános iskola létrehozása, az állami tankönyv-monopólium bevezetése és a kultuszminiszteri tárca felekezetre való tekintet nélküli betöltésének lehetősége mellett „Mondja ki a pártközi értekezlet ... 4./ Az 1946: I tc.-ben biztosított lelkiismereti és vallásszabadság elvének megfelelően, az iskolai vallásoktatást fakultatívvá kell tenni. Minden szülőnek meggyőződésétől és szabad elhatározásától függ, vajon gyermekét kívánja-e vallásoktatásban részesíteni vagy sem.”45 A fakultatív hitoktatás pártközi értekezleten történő megvitatása miatt Mindszenty már március 8-i levelében tiltakozott Nagy Ferencnél, aki viszont március 10-én Bánáss püspökkel folytatott személyes megbeszélésére hivatkozva a pártközi értekezlet március 11-i ülésén úgy nyilatkozott, hogy a püspöki kar a pártközi értekezlet határozatainak végrehajtása elé nem fog akadályokat gördíteni, de kívánatosnak tartja, hogy az a demokrácia és az egyház jó viszonyának rendezése keretében jöjjön létre.46 A fakultatív hitoktatás bevezetésének terve a nyilvánosság előtt azt követően került viták kereszttüzébe, hogy a VKM költségvetésének március 12-i nemzetgyűlési vitáján a parasztpárti B. Farkas Ferenc a napirend előadójaként ezt azonnali feladatnak nevezte. A képviselő azt az állítását, hogy a püspöki kar már elfogadta a fakultatív hitoktatás bevezetésének tervét, március 13-án kelt körlevelében Mindszenty hercegprímás határozottan visszautasította, amire a Szabadság már cius 21-i számában reagált B. Farkas Ferenc.47 A sajtónyilatkozatra adott válaszban Mindszenty kijelentette: „Azzal a megjegyzéssel, hogy az előadó e kritikus nyilatkozatában a miniszterelnöknek egy püspöktől származó közlésére támaszkodott, az illetékes hely most a leghatározottabban és félreérthetetlenül kijelenti, hogy a püspöki kar egyik tagjának sem adott felhatalmazást ilyen nyilatkozat tételére, nem is adhatott, mert – mint már jelezve volt – egyhangú álláspontja éppen az ellenkező volt.”48 A vádakra – hogy ő tolmácsolta volna Nagy Ferencnek a püspöki kar beleegyezését a fakultatív hitoktatás bevezetésbe – Bánáss végül közleményben reagált: „Bánáss László dr. veszprémi püspök úr felkért bennünket annak közlésére, hogy ő hivatalos helyen a püspöki kar megbízásából a fakultatív hitoktatás kérdésében ugyanazt az álláspontot képviselte, mint ami a kultusztárca parlamenti előadójának idevonatkozó kijelentése után a püspöki kar körlevelében 45 Jegyzőkönyv a közoktatás kérdéseinek megvitatására kiküldött albizottság üléséről. 1947. márc. 5. PSzL I. 274. f. 7/161. ő. e. 22. Közli Pártközi értekezletek. Politikai érdekegyeztetés, politikai konfrontáció 1944–1948. Szerk. és jegyz. Horváth Julianna et al. Bp. 2003. 482. 46 Jegyzőkönyv pártközi értekezletről. 1947. márc. 11. PSzL I. 274. f. 7/161. ő. e. 22. Közli Pártközi értekezletek i. m. 488–489. 47 Balogh Sándor: A fakultatív vallásoktatás kérdése és az egyházak (1947 tavasza). Századok 107. (1973) 909–914., 924., 938.; Balogh M.: Fakultatív hitoktatás i. m. 114. 48 Idézi: Balogh S.: A fakultatív vallásoktatás i. m. 924.
