Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Állam és városok – A szakszerűsödés felé vezető első lépések a városi igazgatásban, 1670–1733
H. NÉMETH ISTVÁN 807 Összegzés A fenti jelenségek jól mutatják, hogy a 17–18. század fordulóján, de főként a Rákócziszabadságharcot követően a városi önkormányzat rendszere hatalmas változásokon ment keresztül. A bevezetett rendelkezések fő iránya egyrészt a városok igazgatásának egységesítése, másrészt a városi gazdálkodás szakszerűbbé és átláthatóbbá tétele volt. A közigazgatási reformok kezdetekor igyekeztek igazodni a helyi gyakorlathoz, de a kormányzati akarat okos, a helyi jellegzetességekhez alkalmazkodó politikája az évtizedek múlásával mind jobban kikristályosodott, a városok igazgatása mind jobban alkalmazkodott a Habsburg Monarchia más tartományaiban alkalmazott módszerekhez. Az új tisztségek és a hozzájuk kapcsolódó hatáskörök kétségtelenül világosabbá tették a gazdálkodás irányítását, és a központi pénzügyigazgatás számára mind jobb minőségű és mennyiségű információkkal szolgáltak ahhoz, hogy a városok pénzügyei áttekinthetőbbek legyenek. A 18. század első harmadára egyértelműen kialakultak már azok a keretek, amelyeket a század folyamán még inkább egységesítettek és szakszerűbbek lettek. Az új városi önkormányzatok tisztikarának összetételét ugyan valóban meghatározta a központi kormányszervek által elrendelt rekatolizáció, de azt is megállapíthatjuk, hogy a kezdeti nehézségeket követően az új katolikus városvezető elit is alkalmazkodott az állami elvárásokhoz: tagjaira immár az egyetemi végzettség, jogi és közgazdasági ismeretek, valamint szakszerűség volt jellemző. Társadalmi beágyazottságuk is jóval összetettebb volt, mint a 16–17. századi evangélikus-református városi elité, hiszen azokénál szorosabb szálak kötötték őket a katolikus vármegyei, de még inkább a magánbirtokos és állami tisztviselő réteghez. Ez a jelenség feltehetően az evangélikus polgárságra is megállapítható lett volna, ha az állami törekvések hatására már a 17. század első negyedétől kezdve nem elsősorban katolikus tisztviselőket helyeznek a legfontosabb állami tisztségekre. Úgy véljük, hogy a vármegyei elitbe történő házasodás inkább a katolikus városvezető elit jellegzetes kapcsolatépítő stratégiájához tartozott, de ennek megállapítása további kutatásokat igényel. Összességében kijelenthetjük azonban, hogy az állami beavatkozás két célja közül a rekatolizáció ment könnyebben. A biztosi jelentésekből ugyanis kiderül, hogy a város gazdasági rehabilitációja sokkal hosszabb folyamat eredménye lehetett, a városi számadások pontos és szakszerű vezetése tekintetében ugyanis csak kismértékű különbséget lehet felfedezni az evangélikus és katolikus elit között. Ez a szituáció olyan események gyúpontja is lett, ami a katolikus vezetés és (részben) a katolikus restaurációt elősegítő kirendelt királyi biztos közötti összecsapásokhoz vezetett. Az 1725-ben Kassára kirendelt Mednyánszky Pál Lipót királyi biztos például kénytelen volt megállapítani, hogy a teljesen katolikus belső tanács és a bíró a választott község hangadó tagjaival egy követ fúj. Éppen a hiányos számadások miatt a város gazdálkodását nem tudta felmérni, munkáját állandóan akadályozták. Sőt!
