Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Állam és városok – A szakszerűsödés felé vezető első lépések a városi igazgatásban, 1670–1733
H. NÉMETH ISTVÁN 795 A városok gazdálkodásának kulcsszereplője ugyanis a kamarás volt, és ezen a kiküldött biztosok sem kívántak változtatni, mivel mindennél fontosabb volt számukra, hogy a pénzügyek intézése valóban hozzáértő kezekben legyen, valamint abban is, hogy a számadáskönyvek minden alkalommal rendelkezésre álljanak. Jóllehet, a királyi parancslevelek szerint le kellett volna váltani a kamarásokat, erre még a legtöbb városban a század végén sem került teljes mértékben sor. A hozzáértés hiánya ezen a poszton jóval nagyobb károkat okozhatott, mint egy kevésbé szakértő polgárból lett városi tanácsos esetében. 1678-ban a soproni tisztújításon megjelent királyi biztos leváltotta a városi elithez szorosan kötődő, szakképzettség tekintetében mindenki által kiválónak ismert Gregor Natlt, akinek a helyébe a magyar Horváth Miklóst tette, aki ugyan a kevés képzett katolikus soproni polgár közé tartozott, de bevándorolt nemesként nem ismerte a német nyelvet. Ez utóbbi (lévén a soproni igazgatás szinte teljesen német nyelven folyt) lényegében alkalmatlanná tette a poszt betöltésére. Két év múlva maga Kollonich Lipót kamaraelnök királyi biztosként váltotta le Horváthot, hogy helyébe az evangélikus Johann Andreas Preininget válasszák erre a posztra. A katolikus érdekeket az alkamarás személye biztosította, aki a közeli Kaboldon birtokos Kéry család számvevőjeként szolgált korábban.101 A soproni tanácsba 1670 után katolikus hite miatt bekerült szappanfőző, id. Georg Waxman annak ellenére, hogy a község egyhangú szavazattal őt jelölte, éppen a biztos nyomására nem kapta meg a kamarási posztot 1695-ben, mivel véleménye szerint írástudásában bizonytalan, így nem alkalmas a posztra. A biztos véleménye szerint ez veszélyezteti a város gazdálkodását, mivel a kamarás súlyos károkat tud okozni a városnak, ha rosszul látja el a feladatát. Éppen ezért erre a posztra a község helyette a szintén katolikus Mathias Strausst választotta meg. Ezt követően már csak Waxman fiának a nevével találkozunk a kamarások között, akire már egyáltalán nem volt elmondható, hogy ne lett volna képzett polgár. 102 A katolikus váltás a kamarási poszton azért sem mehetett végbe teljes sikerrel, mert az választott tisztség volt, így hamarosan ugyanazzal a paritásos váltórendszerrel találkozunk, ami a bíró és a polgármester posztjánál is megfigyelhető volt. Szintén egy soproni példánál maradva: 1683-ban kirendelt biztos nélkül történt a tisztújítás, amikor a polgárság határozata alapján a pénzügyekért felelős polgármesteri és kamarási poszton katolikus–evangélikus egymást váltó rendszert vezettek be. Eszerint ha a polgármester katolikus, akkor a kamarásnak evangélikusnak kell lennie, ha a polgármester evangélikus, akkor a kamarás katolikus.103 Ezt a határo zatot a következő években többé-kevésbé sikerült is érvényesíteni a biztossal 101 Házi J.: Soproni polgárcsaládok i. m. 8234., illetve Csányi, J.: Verzaichnus i. m. 38., 46. 102 MNL OL E 34 pag. 94-102., H. Németh I. : Az állam szolgái i. m. 139. 103 Csányi, J.: Verzaichnus i. m. 67.
