Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Állam és városok – A szakszerűsödés felé vezető első lépések a városi igazgatásban, 1670–1733
H. NÉMETH ISTVÁN 791 hogy I. Miksa bajor választófejedelem a München városában bevezetendő közigazgatási reform részét képező új rendtartás (Ratsordnung) egyik pontjában előírta, hogy a belső tanács döntéseinél a szavazás előtti utolsó hozzászóló a jogilag képzett városi jegyző legyen, akinek így óriási befolyása lehetett.74 Az osztrák és bajor városokban a 16. század végén lezajló ellenreformáció egyik fontos intézkedése volt, hogy a polgármester és a bíró mellett a jegyző leváltására is sor került. Ennek első lépése az volt, hogy az innsbrucki kormányzat 1588-ban elrendelte, hogy a tisztújításokon csak a hivatal által kijelölt emberekre lehessen szavazni, majd ezt a rendelkezést 1600-ban kiterjesztette a városi jegyzőre és az ügyészre is. Hasonló intézkedésekre kerültek sor Münsterben is, ami miatt a város vezető protestáns családjai hamarosan elhagyták ezeket a városokat, és helyükre katolikusok költöztek.75 Amikor a rekatolizáció első hullámában leváltották a városok vezetőit, a jegyző minden esetben köztük volt. 76 A Magyar Királyság szabad királyi városaiban is hasonló intézkedésekre került sor. A felkelés első fázisának lezárásakor a kamarai adminisztráció tanácsosai javasolták, hogy a város fő vezetői mellett a jegyzőt is – mivel ő a város megmaradásának egyik legfontosabb záloga – váltsák le.77 Az 1673 után a tisztújítások miatt kiadott parancslevelek egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a jegyző személyét mindenképpen a katolikusok közül válasszák ki.78 Ennek a parancsnak az lett a következménye, hogy a városi jegyző személye és feladatainak meghatározása szinte teljes egészében átcsúszott a kirendelt királyi biztosok hatáskörébe. A biztosok könnyűszerrel keresztülvihették akaratukat, mivel a jegyző a magyarországi városokban nem választott tisztség volt, hanem szakhivatalnokként állt a város szolgálatában.79 A biztosok eleinte mégis akadályokba ütköztek, mivel a városok erőteljesen ellenálltak az új jegyzők kiválasztása ellen. Késmárkon már az első 74 Eberhard Isenmann: Ratsliteratur und städtische Ratsordnungen des späten Mittelalters und der frühen Neuzeit. Soziologie des Rats, Amt und Willensbildung, politische Kultur. In: Stadt und Recht im Mittelalter / La ville et le droit au moyen âge. Hrsg. Pierre Monnet – Otto Gerhard Oexle. (Veröffentlichungen des Max-Planck-Instituts für Geschichte 174.) Göttingen 2003. 215–479., 440–441. 75 Richard Hübl: Die Gegenreformation in St. Pölten. St. Pölten 1966. 22.; Wolfgang Zimmermann: Rekatholisierung, Konfessionalisierung und Ratsregiment. Der Prozeß des politischen und religiösen Wandels in der österreichischen Stadt Konstanz 1548–1637. Sigmaringen 1994. 172–183., illetve Ronnie Po-chia Hsia: Society and Religion in M ünster, 1535–1618. New Haven 1984. 93–116. 76 Karl Gutkas: Stadt- und Herrschaft in Niederösterreich im 16. und 17. Jahrhundert. In: Bericht über den 8. österreichischen Historikertag. (Veröffentlichungen des Verbandes österreichischer Geschichtsvereine 16.) Wien 1965. 59–76.; Herta Hageneder : Ein Beitrag zur Geschichte der Gegen reformation in Linz. Historisches Jahrbuch der Stadt Linz (2003/2004) 355–357. 77 MNL OL E 23 1673. márc. 4. 78 MNL OL E 23 1674. ápr. 22.; E 210 Civitatensia 20. t. 2. sz. Bécs, 1677. dec. 22.; AMK Schw. Nr. 9214. Bécs, 1673. dec. 6.; AML X/36/2. Bécs, 1673. dec. 6., X/36/1. Bécs, 1674. dec. 15., X/37. Bécs, 1675. ápr. 25.; MMBB Fasc. 286. Nr. 38. Bécs, 1673. dec. 6., Fasc. 286. Nr. 41. Bécs, 1675. dec. 18., Fasc. 322. Nr. 36. Linz, 1676. dec. 21., Fasc. 361. Nr. 21. Bécs, 1677. dec. 22. 79 Majorossy, J. – Goda, K.: Städtische Selbstverwaltung i. m.
