Századok – 2018

2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Állam és városok – A szakszerűsödés felé vezető első lépések a városi igazgatásban, 1670–1733

ÁLLAM ÉS VÁROSOK – A SZAKSZERŰSÖDÉS FELÉ VEZETŐ ELSŐ LÉPÉSEK 786

polgárháború”55

időszakában az ellentétes felekezetűek automatikusan ellenségnek, sőt háborús helyzetben kémeknek minősültek.

Az alattvalói hűség biztosítása mellett a városok gazdasági talpra állításának igénye sem szorult ekkor háttérbe. A városi gazdálkodás jobbítását, átláthatóságát mozdították volna elő a biztosok által a tanácsba delegált új tagok kiválasztásának szempontjai, mivel az utasításokban kiemelt hangsúlyt kapott a katolikus felekezethez tartozás mellett a jogi és közgazdasági ismeretek megléte is.56

Ez

még akkor is szerepet játszott, amikor Felső-Magyarországon a városok többsége lázadónak minősült. 1673-ban a Szepesi Kamara igen szigorú büntetést rótt volna a felső-magyarországi városokra. A kamara a megbízhatatlan személyek (lelkészek) eltávolítása, a városok elöljáróinak és a lázadóknak elítélése és száműzése, az akatolikus polgárság számának lényeges csökkentése, a városok katonai megszállása és a városi bevételek teljes konfiskálása mellett arra tett javaslatot, hogy a legfontosabb tisztviselőket távolítsák el, és helyükre katolikusokat állítsanak. Ennek elősegítésére előterjesztették, hogy a városokban lévő házak némelyikét vegyék kincstári birtokba, és azokat katolikus személyeknek adják el, mivel azok csak így válnak választhatókká. Ezen túl a legfontosabb tisztek választását – „miután a város romlása és megtartása szempontjából az első vezetőknek számítanak” – el kell venni a néptől, és azt uralkodói döntés alá kellene vonni. A városoknak csupán jelölési joguk maradt volna, és a jelöltek közül a kamarai biztosok választották volna ki a megfelelő személyeket, mint ahogy az Ausztriában szokásban volt („sicuti moris est in Austria”). Abban az esetben, ha a kamara a jelöltek közül nem tud megfelelőt választani, a Magyar Kamara döntése alapján lehetett volna eljárni.57

A

felterjesztésből feltételezhetjük, hogy az ausztriai tartományok igazgatásában jártas, ám a felső-magyarországi viszonyokat alig ismerő Otto Ferdinand von Volkra határozta meg a javaslat főbb pontjait, akire ekkor elsődlegesen a felkelés elfojtását bízták.

58 A felterjesztés szélsőséges eszközeit végül sosem alkalmazták, hanem egy határozottan katolikusokat támogató, de a város gazdálkodásának felszínen tartását is szem előtt tartó politika érvényesült. A város kulcsvezetőinek pozíciói az első évek 55 Mihalik Béla Vilmos: Papok, polgárok konvertiták. Katolikus megújulás az egri egyházmegyében (1670–1699) (Magyar Történelmi Emlékek. Értekezések) Bp. 2017 19., 83., 137.; Uő:

A

Szepesi Kamara szerepe az 1670-1674 közötti felső-magyarországi rekatolizációban. Fons 17. (2010) 255–320.; Uő: Egy kisszebeni plébános tündöklése és bukása. Egyház, állam és a helyi közösség konfliktusai a 17. század végi Felső-Magyarországon. Korall 57. (2014) 49–69.

56 Mintaként lásd erre Rügge, N.:

Im Dienst i. m. 70–108. A

Magyar Királysággal kapcsolatban lásd Pál Judit: Az

állam és a patrónus szolgálatában. Egy Károlyi-kliens a 18. század elején. Korall 11. (2010) 179–205.; Uő:

Katolikus bíró a református város élén. Egy városi bíró karrierje a 18.

század közepén Szatmárnémetiben. Urbs 3. (2008) 205–226.

57 MNL OL E 23 1673. márc. 4.

58 A helyi viszonyok nem ismeretéről tanúskodik a polgármesteri állás említése, amely ekkor még ismeretlen volt a régió szabad királyi városaiban.