Századok – 2018

2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Állam és városok – A szakszerűsödés felé vezető első lépések a városi igazgatásban, 1670–1733

H. NÉMETH ISTVÁN

777

a biztosok által a tanácsba delegált új tagok kiválasztásának szempontjai is, mivel az utasításokban kiemelt hangsúlyt kapott a katolikus felekezethez tartozás mellett a jogi és közgazdasági ismeretek megléte is.20

A

városi gazdálkodás hatékonyabbá tételét egyszerű elvek indokolták. Az egyre több feladatot vállaló államnak mind nagyobb bevételekre volt szüksége. Hátterében (részben) a kora újkori hadsereg finanszírozásának kérdései álltak, ami épp ekkor vált egyre sürgetőbbé. A 17. század első negyedében elkezdődött nagy, európai háború megkövetelte, hogy az összes európai állam, amely részt vett az összecsapásban, koncentrált és állandó igazgatást építsen ki annak érdekében, hogy az állandóan fenntartott katonaságot el lehessen látni és finanszírozni tudják. A financiális terhek növekedését még nem ismerjük pontosan, de a katonai kiadásokra már készültek számítások. Eszerint a 17. század elejétől a közepéig az előző korszak háromszorosára, majd a 18. század első harmadáig a költségek közel kilencszeresére nőttek.21

Az

állam financiális erőforrásainak koncentrálása azokra a pénzügyi forrásokra hatott, amelyek már korábban is az uralkodó közvetlenebb fennhatósága alá tartoztak, így elsősorban a városokra is.

22

A magyarországi városok – az osztrák városokhoz hasonlóan – a 17. század első negyedétől azonban nemhogy mind több bevételt biztosítottak volna az államigazgatásnak, hanem hatalmas adóhátralékokat halmoztak fel. Az európai háború gazdasági következményei miatt a magyarországi városok lakosságának adófizetőképessége a 17. században rohamosan csökkent, az állami adóprés a megnőtt haditerhek miatt viszont egyre erősebbé vált. Amíg a szabad királyi városok a tizenöt éves háború fokozott adóztatásának időszakában szinte gond nélkül ki tudták fizetni a hadiadó összegét (a Magyar Kamara alá tartozó városok esetében az elmaradás mindössze 8% volt), addig a 17. század első évtizedeitől kezdve adóhátralékaik folyamatosan nőttek. 1668-ban Kassa például több mint 20 000, míg Eperjes és Lőcse több mint 10 000, Bártfa 5300, Kisszeben 2441 forint adót nem fizetett be, jóllehet hátralékaik egy részét néhány évvel korábban engedték el.23

A

harminc éves Városok a csőd szélén. A magyarországi szabad királyi városok eladósodásának hátteréhez. In: A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére. Szerk. Baráth Magdolna – Molnár Antal. Bp.–Győr 2012. 167–185.

20 Mintaként lásd Rügge, N.:

Im Dienst i. m. 70–108.

21 Michael Hochedlinger: „Onus militare“. Zum Problem der Kriegsfinanzierung in der frühneuzeit

lichen Habsburgermonarchie 1500–1750. In: Kriegsführung und Staatsfinanzen. Die Habsburgermonarchie und das Heilige Römische Reich vom Dreißigjährigen Krieg bis zum Ende des habsburgischen Kaisertums 1740. Hrsg. Peter Rauscher. Münster 2010. 81–136., 117–119. Ennek magyarországi vonatkozásaira lásd Kenyeres, I.:

A

„fiscal-military state” i. m.

22 The rise of the fiscal state i. m.; Hart, M.:

The making i. m.; O’ Brien, P. K.

– Hunt, P. A.:

The Rise of a Fiscal State i. m.; La fiscalità nell’economia i. m.

23 H. Németh, I.: Die finanziellen Auswirkungen i. m.; Magyar Nemzeti Levéltár (a továbbiakban: MNL) Országos Levéltár (a továbbiakban: OL) Kincstári levéltárak, Magyar Kamara Archivuma, E 554 Városi és kamarai iratok (a továbbiakban: E 554) Fol. Lat. 955. fol. 56–58. Kassa, 1668. aug. 22.;