Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Állam és városok – A szakszerűsödés felé vezető első lépések a városi igazgatásban, 1670–1733
ÁLLAM ÉS VÁROSOK – A SZAKSZERŰSÖDÉS FELÉ VEZETŐ ELSŐ LÉPÉSEK 774 sosem került sor. A monarchián belül a központosított várospolitika éppen a törzstartományok (Alsó-, Felső- és Belső-Ausztria, valamint a 17. századot tekintve Cseh- és Morvaország) esetében valósult meg a leghamarabb, mintegy fél évszázaddal korábban, mint a Magyar Királyságban. A Magyar Királyság ugyanis annak ellenére, hogy az ország a Habsburg Monarchia katonai és pénzügyi szempontból kétségkívül erősen központosított részévé vált, mégis megmaradt befolyásos és népes politikai elittel rendelkező rendi monarchiának is.8 E politikai szituációban élhettek jogaikkal, kifejthették politikai érdekérvényesítő tevékenységüket a szabad királyi városok, melyek a királyi hatalomtól független önkormányzati jogokkal rendelkeztek már a 15. századtól.9 A 16. század első negyedétől e városok rendi jogai egyre szilárdabbakká váltak: az országgyűlésekre minden esetben meghívót kaptak, az alsó táblán egyéni szavazattal rendelkeztek, önkormányzatuk sértetlen maradt még annak ellenére is, hogy a beköltöző nemesség és (mint az előzőekben említettük) némely városok esetében a katonaság erősen feszegette e középkori kereteket. 10 A központosuló állam számára azonban az ország rendjei közül nem véletlenül éppen a szabad királyi városok jelentették a beavatkozás számára az első lépcsőfokot a 17. század első negyedétől kezdve. A városok ugyan rendelkeztek rendi jogokkal, de jelentős politikai befolyásuk nem volt. A szabad királyi városok feletti fennhatóság tekintetében az uralkodó már ekkor is jóval közvetlenebb beleszólással rendelkezett. Az uralkodó mintegy földesúrként a 17. század elejétől a városokra újra kivetette az évente fizetendő földadót (census). Az országgyűléseken megszavazott különleges hadiadót (taxa) sem a rendek által megszavazott adókvóta szerint rótták ki, hanem azt a központi pénzügyi szervek állapították meg. Sőt, a központi kormányzat a 17. század első harmadától kezdve az országgyűlésektől függetlenül akár több évre is kivetette a taxát. 11 A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia többi tartományának eltérő tendenciáit jellemzi az osztrák tartományok városai és az államigazgatás közötti viszony. Az osztrák tartományok városaiban ugyanis a bíró személyében már a középkortól majd mindenhol megtaláljuk az osztrák hercegek embereit. E városok tisztújításain megjelentek az uralkodó által kinevezett biztosok, eleinte azért, hogy a megválasztott városi 8 Pálffy G.: A Magyar Királyság i. m. 9 Jenő Szűcs: Das Städtewesen in Ungarn im XV–XVII. Jh. In: La Renaissance et la Réformation en Pologne et en Hongrie, 1450–1650. Ed. György Székely – Erik Fügedi. (Studia Historica Academiae Scientiarum Hungaricae 53.) Bp. 1963. 97–164.; András Kubinyi: Der ungarische König und seine Städte im 14. und am Beginn des 15. Jahrhunderts. In: Stadt und Stadtherr im 14. Jahrhundert. Entwicklungen und Funktionen. Hrsg. Wilhelm Rausch. (Beiträge zur Geschichte der Städte Mitteleuropas 2.) Linz 1974. 193–220. 10 H. Németh I.: Várospolitika i. m. 11 István H. Németh: Die finanziellen Auswirkungen der osmanischen Expansion auf die Städteentwick lung in Ungarn. In: La fiscalità nell’economia i. m. 771–780.
