Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: II. Gusztáv Adolf és Erdély fejedelmei
II. GUSZTÁV ADOLF ÉS ERDÉLY FEJEDELMEI 762 örülhetett is, kevésbé lehetett elégedett az irányítása alá kerülő szövetséges haderő kérdésével kapcsolatban: Thurn szóban megüzente, hogy a kért kontingens küldésére nincs lehetőség. 151 Volt azonban egy ennél is súlyosabb kérdés, amelyben Heinrich Matthias von Thurn, hiába bízta meg Oxenstierna a tárgyalások vezetésével, semmit nem tudott ígérni: I. Rákóczi György ugyanis azt kérte, hogy legalább a brandenburgi és szász választófejedelmek állítsanak ki egy okmányt, amelyben elismerik szövetségesüknek. A generális, aki még csak nem is ezen fejedelmek szolgálatában állt, természetesen erre nem volt feljogosítva, így Erdély uralkodójának csak azt ígérhette, hogy a Német-római Birodalom rendjei, mihelyst látják majd a protestáns ügy melletti bátor kiállását, lekötelezettnek érezvén magukat, megkötik vele a szövetséget. Érezve a válasz elégtelenségét, Thurn nem adta fel, hogy megoldást találjon a problémára, és végül roppant kreatív módon járt el: a táborában tisztként szolgáló számos emigráns aláírásával a cseh királyság nevében adott ki egy assecuratiót I. Rákóczi Györgynek.152 Ebben hivatkozott a Bethlen Gábor idején, 1620-ban a magyar és cseh rendek között megkötött konföderációs szerződésre, és annak folytatását ígérte a Cseh Királyság és annak inkorporált tartományai részéről. Mivel úgy tudta, hogy Strassburg még Erdélyben tárgyal, ennek konkrétumairól viszont nem voltak naprakész információi, az assecuratio általánossá gokban fogalmazott: az emigráns tisztek a királyság nevében a svéd szolgálatban álló diplomata által „tárgyalt és ígért dolgok” megtartását ígérték. Aligha lehet azon csodálkozni, hogy I. Rákóczi Györgyöt nem elégítették ki azok a biztosítékok, amelyet egy önálló politikai tényezőként már nem létező állam több mint tíz éve megbukott és száműzetésben élő vezetőitől kapott, akik – a fejedelem fogalmazása szerint – „magokkal is jó tehetetlenek”.153 Június végén még biztosította Arnimot, hogy korábbi ajánlata – miszerint 4000 katonát azonnal tudna küldeni – még mindig áll, annak ellenére, hogy a császárral folytatott tárgyalások előre haladott állapotban vannak. Az assecuratio kézhez kapása után azonban be kellett látnia, hogy ennél többre záros határidőn belül nem számíthat és feladta a további időhúzást: szeptember 5-én megbízottjai aláírták Eperjesen a békeokmányokat és 28-án Rákóczi ratifikálta is azokat.154 Már csak azért is szük ség volt erre, mert nemcsak az nem látszott biztosnak, hogy a Porta tűrni, esetleg 151 I. Rákóczi György levelét Kőrössy Istvánnak (147. jegyz.) lásd Levelek és okiratok i. m. 127. 152 Heinrich Matthias von Thurn, Ladislav Velen z Žerotína és mások assecuratió ja I. Rákóczi György számára (Schweidnitz, 1633. júl. 16/26.). MNL OL E 190 42. d. 5. t. 489. sz. 153 I. Rákóczi György levelét Kőrössy Istvánnak (147. jegyz.) lásd Levelek és okiratok i. m. 127. 154 Österreichische Staatsverträge: Fürstentum Siebenbürgen 1526–1690. Hrsg. Roderich Gooss. Wien 1911. 670–698. Vö. I. Rákóczi György levele Hans Georg von Arnimnak (Gyulafehérvár, 1633. jún. 28.). GStA PK VI. HA FA Arnim-Boitzenburg B 52.
