Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: II. Gusztáv Adolf és Erdély fejedelmei
II. GUSZTÁV ADOLF ÉS ERDÉLY FEJEDELMEI 754 A fejedelemnek minden oka megvolt a feszült lelkiállapotra: miközben Strassburg a Portán tárgyalt – Rákóczi előtt ismeretlen mértékben képviselve Brandenburgi Katalin érdekeit –, Erdély uralkodója a másik irányból is nyomás alatt volt. Május végén meglátogatta Erdélyben Sennyei István magyar kancellár, akivel az előző évben megkötött, ám nem ratifikált kassai békeszerződés, illetve az időközben felmerült megoldandó kérdések ügyében tárgyaltak. Mivel Strassburg megérkezése az erdélyi udvarba egész Magyarországon közismert tény volt, I. Rákóczi György jobbnak látta, ha maga is bejelenti azt a császári udvarban, arra hivatkozva, hogy a svéd követ Brandenburgi Katalin ügyeiben megy tárgyalni a Portára és csak keresztülutazik országán. Ezt azonban természetesen a Habsburg-párti oldal nem hitte el, Sennyei hosszas elmélkedéseket szentelt Rákóczinak írott levelében annak a kérdésnek, hogy II. Gusztáv Adolfnak szüksége is lenne a Porta segítségére, „hihető, hogy idvességének ellenségéhez is küldene, ha segítség adattatnék”.130 Ráadásul elejtett egy megjegyzést arról is, hogy a svéd király nyilvánvalóan inkább magának szerezné meg a magyar királyságot, mint az erdélyi fejedelemnek; amennyiben viszont sikerül, az előre kiszámítható, hogy minden segítséget megadna sógorasszonyának, Brandenburgi Katalinnak. A letett fejedelemasszony semmit nem akart feladni igényeiből és Strassburgot továbbra is a tavasszal adott instrukció követésére biztatta; a svéd követet azonban – úgy tűnik – jobban érdekelte, hogy Rákóczit megnyerje II. Gusztáv Adolf szövetségesének. Szeptemberben, majd novemberben újra írt királyának és sürgette annak válaszát, kiemelve, hogy az erdélyi fejedelem készen áll a hadba indulásra.131 Időközben külön tárgyalásokat folytatott Zólyomi Dáviddal, a fejedelemség enfant terrible-jével is, aki – noha Bethlen István veje volt – aktív szerepet játszott Rákóczi hatalomra juttatásában és időről időre önálló tényezőként lépett fel az erdélyi politikában. A vakmerőségéről hírhedt fiatal főúr Rákóczival ellentétben nem várt semmiféle visszajelzésre a szövetségesek részéről és már azt szervezte, 130 Sennyei István levele I. Rákóczi Györgynek ([1632 nyara]). MNL OL X 1904 11696. t. Sennyei követségéről lásd Szilágyi S.: I. Rákóczy György i. m. 222–225.; A Strassburg érkezését bejelentő levél nem maradt fenn, az első utalás rá I. Rákóczi György Sennyeinek adott válaszából származik ([1632. június eleje]). MNL OL Magyar Kancelláriai Levéltár A 98 Transylvanica 9. cs. fasc. 11a. fol. 345r. 131 Paul Strassburg levelei II. Gusztáv Adolfnak (Kolozsvár, 1632. szept. 16., illetve Várad, 1632. nov. 7.). RA Skrivelser till konungen, Drottning Kristinas tid vol. 8. AF jelű melléklet Axel Oxenstierna az államtanácsnak írt jelentéséhez (Frankfurt am Main, 1633. máj. 6.) p. 994., 996.; Brandenburgi Katalin levelei Paul Strassburgnak (kettő Kassa, 1632. szept. 6. dátummal, illetve Turány, 1632. szept. 13.). MHHD XXVI. 61., 62., 64.; Az erdélyi politikában ekkor már hivatalos funkcióval nem bíró Bethlen István is szükségesnek tartotta, hogy kapcsolatot tartson a svéd diplomáciával, ezért Paul Strassburgon keresztül Axel Oxenstiernának is írt udvariassági levelet (Szentjób, 1632. okt. 16.). Rosz sziszkaja Nacionalnaja Biblioteka, Szentpétervár (a továbbiakban: RNB) Fond 933. (Szobranyija P. K. Szuhtyelena) Karton 7. no. 4. A szentpétervári iratok beszerzéséhez nyújtott segítségéért Marija Tyeleginának mondok köszönetet.
