Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: II. Gusztáv Adolf és Erdély fejedelmei
KÁRMÁN GÁBOR 751 A két főkövet ezen kívül hosszas megbeszéléseket folytatott Cornelis Hagával is, aki úgy vélte, az erdélyi fejedelem ajánlata a svéd királynak méltányos, egyedül az ausztriai és stájer területekre bejelentett igénnyel szemben volt fenntartása. Kifejtette, hogy ugyanezek a régiók szolgálhatnának II. Gusztáv Adolf számára fáradságaiért kapott kártérítésként, ráadásul a Német-római Birodalom számára is igencsak káros lenne, ha ezeket a tartományokat – amelyek mindig a császár uralma alatt állnak – egy olyan fejedelem birtokolná, „kinek az törökkel békessége volna vagy lehetne”.119 Noha az utalás nyilvánvalóan arra vonatkozott, hogy Rákóczi oszmán vazallus, a fejedelem szükségesnek tartotta, hogy válaszában kifejtse: érthetetlennek tartja az érvet, hiszen II. Ferdinánd is békét kötött a szultánnal, de azért is, mivel ő az örökös tartományokból kért területeket nyilvánvalóan nem mint erdélyi fejedelem, hanem mint magyar király birtokolná. Álláspontját történeti érveléssel is megtoldotta: hiába volt Báthori István erdélyi fejedelemként oszmán adófizető, lengyel királyként nem tartozott a szultánnak engedelmességgel. 120 Tholdalagi és Serédy egyeztetett Anglia és Franciaország portai követeivel is. Peter Wyche és Philippe Harlay, Césy grófja egyaránt közölték az erdélyi diplomatákkal, hogy nagyra becsülik fejedelmük elszántságát, és noha utasításuk nem volt arra, hogy tárgyaljanak, egészen biztosak voltak benne, hogy kormányuk hajlandó lesz 50 000 tallért letenni Konstantinápolyban Rákóczi részére – hiszen elődjének is megígérték.121 Nem egészen egyértelmű, mire utaltak, hiszen I. Károly nem ezt az összeget ígérte Bethlen Gábornak, XIII. Lajosnak pedig egyáltalán nem volt szerződése Erdély korábbi fejedelmével. A szándék mindazonáltal világos volt: Habsburg-ellenes háborújának megindítására akarták biztatni a fejedelmet. I. Rákóczi György azonban nem az az ember volt, akit ennyivel meg lehetett győzni: diplomatáinak írt válaszában leszögezte, hogy addig biztosan nem kezd semmibe, amíg nem lát a „keresztyén fejedelmektől” egy biztosító 119 Tholdalagi Mihály és Serédy István levele I. Rákóczi Györgynek (Konstantinápoly, 1632. márc. 24.). Lásd I. Rákóczy György és a Porta. Levelek és iratok. Szerk. Beke Sándor – Barabás Samu. Bp. 1888. 7. A satisfactio szerepéről a békerendezéssel kapcsolatos svéd álláspontban lásd Sven Lundkvist: Die schwedischen Kriegs- und Friedensziele 1632–1648. In: Krieg und Politik 1618–1648. Europäische Probleme und Perspektiven. Hrsg. Konrad Repgen . München 1988. 349–359. 120 I. Rákóczi György levele Tholdalagi Mihálynak és Serédy Istvánnak (Gyulafehérvár, 1632. ápr. 8.). Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltára (jelenleg a Román Nemzeti Levéltár kolozsvári fiókjában, Arhivele Naţionale ale României Direcţia Judeţeană Cluj, a továbbiakban: ANR DJC) keresdi Bethlen-levéltár (Fond familial Bethlen din Criş) nr. 14. fol. 57r–58v. A Báthori Istvánra való utalás némileg torzította a tényeket, hiszen amikor lengyel király lett, az oszmán politikai felfogás szerint Báthori lemondott Erdély feletti uralmáról, öccsére, Kristófra ruházva azt. Lásd Papp Sándor: Die Verleihungs-, Bekräfti gungs- und Vertragsurkunden der Osmanen für Ungarn und Siebenbürgen. Wien 2003. 89–90. 121 Tholdalagi Mihály és Serédy István levelét I. Rákóczi Györgynek (119. jegyz.), lásd I. Rákóczy György és a Porta i. m. 8.
