Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: II. Gusztáv Adolf és Erdély fejedelmei
KÁRMÁN GÁBOR 747 szerint ez az összeg még mindig csak a kiadások legfeljebb felét lett volna képes fedezni – annak ellenére, hogy 15 000 fős sereggel számolnak (Bethlen is ennyi megindítását fogadta meg a szövetségi szerződésben), Rákóczi pedig 25 000 katona kiállítását ígérte. Strassburg ráadásul jelezte uralkodójának, hogy a megelőző válságos évek hatására az erdélyi kincstár nem volt jó állapotban, valamilyen sub sidium megadása nélkül a Habsburg-ellenes háború megindítása egyáltalán nem látszott lehetségesnek.105 A területi igények bejelentése már szokatlanabb volt, de korántsem példa nélküli: Bethlen Gábor 1624–1625 fordulóján azt kérte, hogy amennyiben újabb hadjáratra indul, fáradságai ellentételezéseként élete végéig megkaphassa Morvaországot. 106 Ennek ellenére nem csodálkozhatunk, ha II. Gusztáv Adolf kevéssé lelkesedett azért, hogy nagy összegű pénzügyi támogatást bocsásson I. Rákóczi György rendelkezésére. A svéd hadviselés finanszírozása már önmagában is komoly terhet jelentett és jelentős részben külső forrásokra támaszkodott: Jan Lindegren kutatásai szerint 1631 első felében a francia és holland államtól kapott összesen mintegy 300 000 birodalmi tallér subsidium felülmúlta a Svédországból származó össze geket (ezek nem érték el a 250 000-t). A Német-római Birodalomban működő svéd sereg fenntartását a harmincéves háború idején átlagban még ezzel együtt is csak 49%-ban fedezték az északi királyság forrásai, a szükséges összeg több mint fele helyi német forrásokból származott. A rendelkezésre álló összegek mindezzel együtt sem voltak elegendőek a svéd sereg ellátásához és újabb kontingensek toborzásához: II. Gusztáv Adolf adósságai folyamatosan nőttek és egyre nehezebben kezelhetővé váltak – a politikai okok mellett ezért is volt szükség 1632-ben a háború korábbi szakaszában érintetlenül maradt bajor területek megtámadására és onnan hatalmas összegű contributió k beszedésére. 107 Így aztán a Dreiling követségére adott válaszlevél, noha roppant szívélyes terminusokban fogalmazott, konkrétumokat egyáltalán nem tartalmazott. Igaz, a svéd király azt is jelezte, hogy a sziléziai nemessel alaposan megtárgyalták az ügyet, így I. Rákóczi György nyilván az ő szóbeli, vagy Erdélybe való megérkezése 105 Paul Strassburg levele II. Gusztáv Adolfnak (Gyulafehérvár, 1632. febr. 12/22.). MHHD XXVI. 39. A hadsereg ellátásának költségeiről lásd Czigány István: Hadsereg és ellátás Bethlen Gábor korában. Hadtörténelmi Közlemények 28. (1981) 532–535.; Kenyeres István: „Nekem pénzem nincsen, valami volt, Isten tudja, mind hadra költöttem”. Állami jövedelmek és hadi kiadások Bethlen Gábor és II. Ferdinánd korában. In: Bethlen Erdélye i. m. 481–482. 106 Bethlen Gábor rezolúciója Sébastien Montalte követségére ([1624–1625 fordulóján]), illetve emlékirata Pfalzi Frigyesnek (átadásának dátuma 1625. márc. 14/24.). BHStA Kasten Blau 122/3c. fol. 163., 581–582. 107 Lars Ekholm: Svensk krigsfinansiering 1630–31. Uppsala 1974.; Roland Nordlund: Krig på avveck ling: Sverige och tyska kriget 1633. Uppsala 1974.; Jan Lindegren: „Om detta continuerar ett eller tu år till, må vi säga att vihar vunnit land av androm och därutöver ruinerat vårt eget.” Expansionspolitik i 1600-talets Sverige. In: Kungl. Humanistiska Vetenskaps-Samfundet i Uppsala årsbok 1998. 33–35.
