Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: II. Gusztáv Adolf és Erdély fejedelmei
KÁRMÁN GÁBOR 745 már a Portán is elkezdte megtenni a szövetségük megkötéséhez szükséges lépéseket, és arra kérte, küldjön 16 000 gyalogost és 4000 lovast a morva határhoz, illetve egy diplomatát Gyulafehérvárra, akinek joga van a szerződés megkötésére. 97 A király meghallgatta a követ mondandóját, választ azonban nem adott. Ezen tulajdonképpen aligha csodálkozhatunk: Csontos közvetlenül az előtt ért el hozzá, hogy II. Gusztáv Adolf megindította volna újabb, Bajorország megtörését célzó hadjáratát, miközben gondoskodnia kellett nemcsak brandenburgi és pomerániai, de Rajna-vidéki és alsó-szászországi hátországának katonai biztosításáról is. Érthető, ha egy olyan ajánlat megragadása, amely egy újabb fronton történő csapategyesítésről szólt, nem tűnt számára sürgősnek.98 Így aztán a Csontos Pál által közvetített ajánlatra tudomásunk szerint nem is született válasz addig a pontig, amíg a következő diplomata, Heinrich Dreiling meg nem érkezett az ekkor már Augsburgban tartózkodó királyhoz, 1632 májusában. A korábban oly balszerencsés követnek bizonyuló sziléziai nemes már jelentősen eltérő tartalmú üzenetet hozott, ami annak következménye volt, hogy I. Rákóczi Györgynek időközben alkalma volt konkrétumokról is tárgyalni Paul Strassburggal. A svéd követ 1632 januárjában érte el Magyarország keleti részét, és instrukciójának megfelelően először az ekkoriban Tokajban tartózkodó Brandenburgi Katalin ügyeiről tájékozódott. Jellemzőnek tarthatjuk, hogy a fejedelemasszonyt személyesen nem látogatta meg, és a hazatérése után összeállított beszámolójából is egyértelmű, hogy Katalin meglehetősen zavaros leveleinél sokkal jobban bízott a megelőző évek fejleményeit ismerő környékbeli notabilitások, elsősorban az özvegyet Munkácsból kizáró Balling János beszámolóiban. 99 Február elején ért Gyulafehérvárra és nem várt nehézségekkel kellett megküzdenie azzal kapcsolatban, hogy audienciát kapjon: I. Rákóczi György ugyanis, aki nem tudta, mennyire erőteljesen akar Strassburg fellépni Katalin érdekében, megpróbálta elérni, hogy mielőtt nyilvánosan fogadja a követet, az ismertesse küldetését az erdélyi tanácsosokkal.100 II. Gusztáv Adolf diplomatája erre – az európai protokollnak megfelelően – nem volt hajlandó, de a fejedelmet csak úgy tudta 97 Csontos Pál emlékiratát II. Gusztáv Adolfnak (94. jegyz.) lásd Wibling, C.: Magyarország i. m. 457–458. Figyelemre méltó, hogy a szász választófejedelemnek beadott iratban még csak mindösszesen 14 000 katonáról van szó (95. jegyz.). RA Transylvanica vol. 1. nr. 123/I. (illetve a német szöveg magyar nyelvű eredetijét lásd uo. nr. 123/II.) 98 II. Gusztáv Adolf dilemmáiról 1632 elején lásd Roberts, M.: Gustavus Adolphus i. m. 674–694. 99 Brandenburgi Katalin levelei Paul Strassburgnak (é. n., illetve Tokaj, 1632. jan. 16.). MHHD XXVI. 34., illetve UUB E 388c fol. 37r–42r.; Paul Strassburg beszámolója (91. jegyz.). MHHD XXVI. 93–96. 100 Paul Strassburg beszámolója (91. jegyz.). MHHD XXVI. 97. I. Rákóczi György már előzetesen is megpróbálta megtudni, mi lehet a követ mondandója, utasítva azokat a tanácsosait, akik várhatólag már a székhelyére való megérkezése előtt találkozni fognak Strassburggal, hogy derítsék ki annak szándékait. Lásd Erdélyi Istvánnak küldött levelét (Gyulafehérvár, 1632. febr. 3.) MNL OL X 7314
