Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: II. Gusztáv Adolf és Erdély fejedelmei
KÁRMÁN GÁBOR 743 Adolfnak – akit időközben felkeresett Katalin újabb követe, rokoni segítségét kérve – szeptemberben emlékeztetnie kellett diplomatáját korábbi megbízására. A király leveléből az is egyértelmű, hogy nem tudta, hol tartózkodik éppen Paul Strassburg. Későbbi beszámolójában a német diplomata betegségre hivatkozott, illetve arra, hogy időre volt szüksége a keleti követséghez szükséges nagyszabású kíséret összegyűjtéséhez, illetve a Lengyelországon való keresztülutazáshoz szükséges útlevél beszerzéséhez. Végül 1631. november végén hagyta el Elbinget. 91 Svéd oldalról tehát igencsak akadozott a kapcsolattartás, az erdélyi fejedelem viszont ezúttal nagyon is szorgalmazta a diplomáciai érintkezés újrafelvételét és életben tartását. I. Rákóczi Györgynek uralkodóvá választása után közvetlenül nemcsak a trónról letett két fejedelem, Brandenburgi Katalin és Bethlen István, illetve az őket támogató csoportok bizalmának elnyeréséért kellett megküzdenie, hanem Magyarországról is támadás érte: az Esterházy Miklós által vezetett hadakat 1631 márciusában Rakamaznál állította meg. Utána ugyan áprilisban a két fél Kassán aláírta a békeokmányokat, ezeket azonban nem ratifikálták és az elkövetkezendő hónapokban egyre-másra bukkantak fel újabb és újabb rendezetlen ügyek. Rákóczi számára világos lehetett, hogy a Habsburg uralkodóval fennálló konfliktusának távolról sincs még vége – és mivel a magyarországi protestantizmus ügyéért való kiállás egész életében cselekedeteinek és önmeghatározásának kiemelten fontos eleme volt, kézenfekvőnek tűnhetett, hogy a Brandenburgban a császári csapatokat lassan-lassan visszaszorító II. Gusztáv Adolffal keresse a kapcsolatot.92 Német deákja, a rozsnyói Hans Grau azt a feladatot kapta, hogy keresse fel németországi táborában II. Gusztáv Adolfot, ám végül Elbingből, Strassburg tanácsát követve, visszafordult a fejedelemségbe. A fennmaradt dokumentumok nem tanúskodnak arról, találkozott-e egyáltalán a városban tartózkodó Axel Oxenstiernával, vagy csak a svéd adminisztráció Erdély-specialistájának számító német diplomatával kommunikált: a követségről tanúskodó egyetlen iratot, egy hosszas leírást az elmúlt másfél év erdélyi fejleményeiről Grau a korábbról személyesen ismert Philip Sadlernek címezte, aki ekkoriban Franciaországban volt a svéd király diplomatájaként.93 Könnyen lehet, hogy Graunak követi megbízatása 91 Hans Grau levelét Philip Sadlernek (Elbing, 1631. aug. 15[/25].) lásd Wibling, C.: Magyarország i. m. 457.; II. Gusztáv Adolf levele Paul Strassburgnak (Meissen, 1631. szept. 3[/13].). MHHD XXVI. 32.; Paul Strassburg beszámolója Krisztina királynőnek ([Frankfurt am Main], 1634. aug. 26.). Uo. 86. Katalin követének, Ioan Movilának küldetéséről semmilyen más információval nem rendelkezünk. 92 Szilágyi S.: I. Rákóczy György i. m. 173–202. A kassai békéről legújabban lásd Gerald Volkmer: Siebenbürgen zwischen Habsburgermonarchie und Osmanischem Reich. Völkerrechtliche Stellung und Völkerrechtspraxiseiner ostmitteleuropäischen Fürstentums 1541–1699. München 2015. 362– 363. A svéd király sikereiről 1631 első felében lásd Roberts, M.: Gustavus Adolphus i. m. II. 469–483. 93 Hans Grau von Rosenau levelét Philip Sadlernek (91. jegyz.) lásd Wibling, C.: Magyarország i. m. 452–457. A kiadás jelzi, hogy a francia nyelvű levélhez csatolva létezett egy német nyelvű kísérő üzenet
