Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: II. Gusztáv Adolf és Erdély fejedelmei
II. GUSZTÁV ADOLF ÉS ERDÉLY FEJEDELMEI 736 levelének eljuttatása miatt úgyis fel kellett vennie a kapcsolatot a Königsberghez közel fekvő Elbingben tartózkodó Oxenstiernával – és ebben feltehetőleg az elérhető anyagi előnyök reménye motiválta. 68 Úgy tűnik, az ambiciózus kurír abszurd eljárása nem hagyott mély nyomot a svéd–erdélyi kapcsolatokban. Igaz, ekkor már úton volt Gyulafehérvár felé II. Gusztáv Adolf különleges követe, akitől a poroszországi háborújának utolsó nagy nekirugaszkodását tervező király a konkrét együttműködés megindítását remélte. Erre a célra nem mást választott, mint Volmar Farensbachot. A kurlandi kalandor, akivel legutóbb mint Bethlen tisztjével és tanácsadójával találkoztunk, fordulatokban gazdag néhány évet tudott maga mögött. A fejedelem udvarának elhagyása után brandenburgi, dán, majd svéd fogságban sínylődött, és amikor innen – állítólag Bethlen közbenjárására – szabadon engedték, a császári seregben, Wallenstein mellett vállalt szolgálatot, ahol számos botrány fűződött a nevéhez. 1628 második felében aztán újra jelentkezett a svédeknél, akiknek elmagyarázta, hogy ha a császári seregben maradt volna, a Stralsund felmentésére siető II. Gusztáv Adolf ellen is harcolnia kellett volna, márpedig ezt lelkiismerete nem engedte, így inkább a svéd király szolgálatára ajánlotta magát. Noha megbízhatósága erősen kétséges volt, Farensbach alkalmazása haszonnal is kecsegtetett, hiszen Európa keleti felében számos kapcsolattal rendelkezett. II. Gusztáv Adolf először egy kozák–tatár küldetést akart rábízni, végül úgy döntött, a korábban erdélyi szolgálatban álló kurlandi nemes révén tesz újabb kísérletet Bethlen Gábor meggyőzésére, hogy küldjön segédcsapatokat Lengyelországba. 69 Ha Farensbach és Bethlen korábbi kapcsolata ígéretesnek is tűnhetett a küldetés sikere szempontjából, a követ személye a kapcsolatfelvétel gyorsaságát semmiképpen nem segítette elő, hiszen a nemzetközi kalandort számos helyen ismerték és tevékenységét figyelemmel követték. Éppen ezért nem utazhatott keresztül sem Lengyelországon, sem a Német-római Birodalom keleti részén, hanem fél Európát megkerülve – Párizs, Mantova, Velence, Spalato és Belgrád érintésével – jutott el Erdélybe 1629 májusában.70 Érkezése így sem maradt azonban észrevét len: szinte komikus, hogy noha Bethlen udvarában ekkor már csaknem egy éve tartózkodott egy svéd rezidens, a fejedelemnek – Esterházy Miklós nádor vádjaira 68 Boncziday Márton mindkét levele foglalkozik az Oxenstiernától remélt-kapott összegekkel, ahogy Strassburg ajánló soraiban is kéri a kancellárt, adjon neki valamennyi pénzt. Erről tudósítanak Boncziday levelei Oxenstiernának (65. jegyz., illetve Königsberg, 1629. febr. 9.), lásd Szilágyi S.: Oklevelek i. m. 243., valamint RA Oxenstiernasamlingen E 570; Strassburg levelét Oxenstiernának (54. jegyz.) lásd Wibling, C.: Magyarország i. m. 451. 69 Farensbach karrierjének fordulatairól lásd Nils Ahnlund: Krigare, diplomat och statsfånge. Person historisk tidskrift 19. (1917) 84–98. 70 Volmar Farensbach levelét II. Gusztáv Adolfnak (Szászsebes, 1629. jún. 8.) lásd Szilágyi S.: Okleve lek i. m. 256–258.
