Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: II. Gusztáv Adolf és Erdély fejedelmei
KÁRMÁN GÁBOR 733 Bethlen Gábor lengyelországi tervei Amikor Paul Strassburg 1628 októberében Erdélybe érkezett, a fejedelmet egészen más hangulatban találta, mint amikor egy évvel korábban Svédország felé útnak indult – legalábbis a lengyelországi állapotokkal kapcsolatos érdeklődését illetően. Bethlen Gábor elmesélte a követnek, hogy III. Zsigmond nemsokára meghal, és a Lengyel–Litván Uniót káosz fenyegeti. Moszkvából is érkezett egy követség, amelynek vezetője, Thomas Uron lengyelellenes szövetséget ajánlott a Portának és tárgyalási ajánlattal kereste meg az erdélyi követeket is. A fejedelem hosszasan ismertette a tatárok mozgósításának lehetőségét is, majd kifejtette, senki alkalmasabbat nem ismerne arra, hogy a lengyel trónra kerüljön, mint II. Gusztáv Adolf. Strassburg azt is megírta a kancellárnak, hogy a fejedelem szemlátomást komolyan beszél, mert nagy szervezkedésbe kezdett, Bécsbe és Varsóba elküldte kémeit, Krakkóba pedig egy bizalmi emberét. 58 Mint oly sokszor, Bethlen Gábor ezúttal is politikusként viselkedett, így sok valós információt megosztott a svéd rezidenssel, de néhány alapvető tényt elhallgatott előle, míg másokat kimondottan torzítva közölt. 1628 nyarán konstantinápolyi rezidens követét (úgynevezett kapitiháját), Harasztosi Balázst valóban felkereste Thómasz Kantakuzénosz (a svéd követnél olvasható verzió valószínűleg az erdélyiektől hallott „Thomasz uram” torzult alakja), aki valóban a Moszkvából érkezett követség tagja volt, bár – mint az a későbbiekben kiderült – csak tolmácsi rangban.59 Mindenesetre a befolyásos görög, a Bizánci Birodalom dinasztiájának kései leszármazottja ekkoriban már több éve tartózkodott felváltva Konstantinápolyban és Moszkvában. 1621-ben a szultán követeként érkezett a cárhoz (ami meglehetősen szokatlan megoldás volt, hiszen ekkoriban az oszmán diplomácia általában már csak muszlim követek útján tárgyalt) és Kürillosz Lukarisz konstantinápolyi egyetemes pátriárka üzenetét is hozta, amely lengyelellenes összefogásra buzdított. A kezdeményezésnek akkor nem lett eredménye, de a pátriárka a továbbiakban is próbálta életben tartani az ügyet, és ebben segítséget kapott a protestáns 58 Paul Strassburg levelét Axel Oxenstiernának (54. jegyz.) lásd Wibling, C.: Magyarország i. m. 448– 451. 59 Bethlen Gábor instrukcióját Tholdalagi Mihálynak ([Fogaras, 1628. okt. 21.]) lásd Török-magyarkori állam-okmánytár II. Szerk. Szilády Áron – Szilágyi Sándor. Pest 1868. (a továbbiakban: TMÁO II.) 91–92.; Thómasz valódi rangjáról tesz említést Tholdalagi Mihály jelentése Bethlen Gábornak (Konstantinápoly, 1628. nov. 27.), lásd Erdélyi történelmi adatok. I. Szerk. Mikó Imre. Kolozsvár 1855. (a továbbiakban: ETA I.) 254. A tárgyalásokról lásd még Kemény János: Önéletírása. In: Kemény János. Önéletírása és válogatott levelei. Szerk. V. Windisch Éva. Bp. 1959. 143.
