Századok – 2018
2018 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Gabriele Haug-Moritz (szerk.): Verfassungsgeschichte des Alten Reiches (H. Németh István)
699 TÖRTÉNETI IRODALOM válogatott be. Két olyan tanulmányt, amelyek a német–német viszonylatban a 19. század legnagyobb problémája: a nagy avagy kis német megoldás köré csoportosuló elemzéseket, történeti előképeket tárgyalják. Az egyesült Németországban parlamenti helyet is elnyerő Heinrich von Treitschke, illetve a Bécsbe emigráló Onno Klopp két írásáról van szó. Ezt követően a szerkesztő inkább a mai kutatások felé fordult. A német alkotmánytörténet-írásban az 1970-es és 1980-as évek fordulópontot jelentettek. Ekkor a kutatási terület új lendületet kapott. Karl Otmar von Aretin 1967-ben kiadott habilitációs dolgozata (Heiliges Römisches Reich 1776–1806. Reichsverfassung und Staatssouveränität. Wiesbaden 1967.) ebben a változásban kiemelkedő szerepet kapott, ahogy Peter Moraw és Volker Press vitaindító tanulmánya, ami a Zeitschrift für Historische Forschungban jelent meg 1975-ben. E tanulmány újabb, 2001-ben kiadott ver ziója az első a kutatási programokat tartalmazó fejezet három tanulmánya közül. A szerkesztő tudatosságát mutatja, hogy a másik két alapvető vitaindító tanulmány ugyanezekben az években megjelent írásokból áll. Moraw és Press tanulmánya mellé így került Georg Schmidtnek a német komplementer államról szóló írása, valamint Barbara Stollberg-Rilinger 2002-ben megjelent munkája, amely az alkotmánytörténeti kérdéseket a ceremoniális elemek vizsgálatának rejtett nyelvével kívánja felfedni. Georg Schmidt a jénai iskola fontos tagjaként e tanulmányában az állam fogalomváltozásaira hívta fel a figyelmet, valamint arra, hogy a felekezeti kérdések hogyan változtatták meg a „Nation” (politikai nemzet) összetevőit, ahol így a nyelv és a kultúra vált az egyik fontos összekötő elemmé. A „münsteriek”-et képviselő Barbara Stollberg-Rilinger a kulturtranszfert állította – alapvetően kultúrtörténeti oldalról érkező – kérdései középpontjába. A szerző a propaganda, az etikett, a ceremoniális elemek, a politikai identitást kifejező jelképek és szimbólumok fontosságára hívta fel a figyelmet e programadó cikkében. Teljesen újszerűen az alkotmánytörténetre mintegy politikai kultúrtörténetként tekintett. Az 1975-ben megjelent közös tanulmány az alkotmánytörténet új útját a társadalomtörténeti kérdések felől kívánta leginkább kijelölni. Az államgépezetben részt vevő személyek társadalmi hátterét, a ma oly divatos kapcsolatháló felfedését, a szakszerűség kérdését éppen úgy felvetették, mint a birodalmi politizálás alapvető helyszínéül szolgáló birodalmi gyűlések és hivatalok működését, felépítését, a gépezetet működtetők szerepét. Ehhez a programhoz igazodnak a kötet fejezetei. A következő blokk Peter Moraw 1980-ban megjelent tanulmányát tartalmazza, amely az addigiakhoz képest egy teljesen új képet nyújtott a birodalmi gyűlésről. E tanulmányban a szerző a normalizálódás és a birodalmi gyűlés hivatallá válásának bemutatásával egy jóval szélesebb jelentéstartalmat adott a birodalmi gyűléseknek, egyben ráirányította a figyelmet arra, amit az 1975-ben megjelent programnyújtó tanulmányban az igazgatástörténet irányába mutató kutatásoktól vártak. Albrecht P. Luttenberger a magyarországi olvasók számára kevésbé ismert név, de a regensburgi professzor 1987-ben megjelent tanulmánya éppen arra a területhez adott újabb módszereket, amelyet ma Barbara Stollberg-Rilinger kutatásai testesítenek meg leginkább. Luttenberger a ceremoniális elemek vizsgálatával a birodalmi gyűlés kommunikációs stratégiáját mutatta be, rámutatva arra, hogy az oly unalmasnak vélt ceremónia milyen fontos eleme és forrása az alkotmánytörténetnek, valamint ennek az igen összetett államnak, a Német-római Birodalomnak (Német Nemzet Szent Római Birodalma) működésében végzett vizsgálatoknak. A szerző a szimbolikus kommunikációt állította vizsgálatai előterébe, amivel valóban új módszertant alkotott, egyben teljesen új érvelési rendszert vezetett be. Luttenberger alapvető tanulmánya a működési elvek és a gyakorlat közötti különbségeket, az előírások és a valódi működésben rejlő kis nüanszokat éppúgy bemutatta, mint e fórum (és minden emberek által alkotott intézmény) működésében az információk fontosságát, az érdekérvényesítés módszerét. Az utolsó fejezetben a vesztfáliai békét követő időszakról szóló két tanulmányt találjuk. E tanulmányok alapvető kérdése az, hogy a megváltozott, és még inkább széttagolódó
