Századok – 2018
2018 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Levente: Kálvinista és/vagy katolikus unió. A reformáció helyzete az erdélyi románok közt a 17. század végén
NAGY LEVENTE 635 és Máramarosba. Ezek közül mindösszesen hét jelentés maradt fenn az erdélyi Gubernium levéltárában: a vármegyék közül Hunyad, Kolozs és Doboka, a székek közül pedig Háromszék, Maros- és Beszterce székek. A többi vizsgálat és jelentés vagy el sem készült (mint láttuk Baranyi épp ezt szerette volna elérni), vagy pedig elveszett. Mivel az eredeti jegyzőkönyvek teljes körű kiadása még nem történt meg,40 ezért az alábbiakban részletesen szeretném ismertetni e forrást, mert a megmaradt jelentések így is kiváló betekintést engednek a 17. századi erdélyi románság egyházi és felekezeti viszonyaiba. Egyúttal azon kevés hiteles források közé tartoznak, melyek alapján fel lehet mérni, hogy mely területeken milyen mértékben érintette meg a reformáció az erdélyi románokat. Marosszéken 1699. január végén folytatták le a vizsgálatot Nagy István és Nagy Ferenc bírók (jurátus assessorok). A Bándról 1699. január 27-én kelt összefoglaló jelentésük szerint Remetén január 23-án Erős János jurátus házánál Major Máté, Kozma Jakab, Kozma László, popa Lőrincz, Rucsa János, Mészáros Máté, popa Sellér és Lengyel Gábor román papok a következőt mondták: „az mit az mü püspökünk parancsol, a tévők leszünk. Mást magunkról, utolsók lévén elsők nem lehetünk”. Jobbágyfalván tizenhét világi személy január 24-én ezt nyilatkozta: „Az mostani állapotyokban meg akarván maradni, az magok született vallások mellől el nem állnak”. Ugyanígy nyilatkoztak a szentlőrinciek is január 24-én: „Minister popa Dan hont nem lévén az fia popa Simon patris nomine responditur: az mit az mü praelatusink fognak parancsolni, mi az tévők lészünk, azok híre nélkül bizonyos választ nem adók.” A Mezőséget két mezősámsondi nemes, Kassai Márton (assesssor) és Kolumbán Sámuel mérte fel. Jelentésük 1699. január 28-án kelt Mezősámsondon. „Bazéd és Sámsondon lévő oláhok és mind oláh papjokkal együtt compareálván előttünk, mind pap hívekkel együtt úgy resolválják magokat: ők, hogy azon vallásokat melyben eddig voltanak változtatnák készebbek elbújdosni más országban is.” 41 Hunyad vármegyében 1698. december 30-án Bácsi „mezőfaluban” tartott „a nemes vármegye generális gyűlésének alkalmatosságával az méltóságos és tekintetes Naláczi István uram őkegyelme, nemes Hunyad vármegye méltóságos főispánja” bízta meg galaci Buda Lászlót, és puji Puj Istvánt a vizsgálat lefolytatására. Bajesden 1699. január 21-én kelt jelentésük szerint: „az mihelyt először az őfelsége kegyelmes resolutióját és utána a nemes ország dispositióját is ő előtük 40 Román részről részlegesen ismertette a jelentéseket Ștefan Meteș: Atitudinea preoților români din ținutul Hațegului față de unirea cu Roma (1699–1700). Renașterea 25. (1947) 20–23. sz. 2–3.; Uő: Românii din județul Cojocna (Cluj) față de unirea cu Roma (1699). Renașterea 26. (1948) 29–30. sz. 2–3.; Uő: Românii din Țara Bârsei, a Făgărașului și din Treiscaune-Secuime și unirea cu Roma. Mitro polia Ardealului 8. (1963) 1–3. sz. 23–31.; Dragomir, S.: Documente i. m. 65–76. 41 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, F 46 Gubernium Transylvanicum levéltára, Gubernicum Transylvanicum (in policitis), Ügyiratok (1692–1849) (a továbbiakban: MNL OL F 46) 1699/248. sz. fol. 1–5.
