Századok – 2018
2018 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Levente: Kálvinista és/vagy katolikus unió. A reformáció helyzete az erdélyi románok közt a 17. század végén
KÁLVINISTA ÉS/VAGY KATOLIKUS UNIÓ 628 csupán eruditus imitáció. A történet a 16. század végi Velencébe emigrált monemvasiai görög püspök, Hierotheosz világkrónikájában (Vivlion istorikon , Velence 1631) bukkan fel először, csak abban éppen II. Mohamed szultán űz gúnyt a kutyás történettel a konstantinápolyi pátriárkából.16 Teofil erdélyi volt, és ha latinul nem tanult meg, akkor biztosra vehetjük azt is, hogy olyan iskolába se járt, ahol görögül megtanulhatott volna. Épp ezért nagyon valószínű, hogy Baranyi sugalmazta Teofilnak a történetet, annál is inkább, mert Hierotheosz művét a jezsuiták adták ki. A zsinat során meghozott határozatot Teofil 1697. március 21-én kelt levelében küldte meg a császárnak. Ebben a zsinat résztvevői kinyilvánították, hogy elfogadják a firenzei zsinat (1439) által a keleti egyház egyesülésének feltételeként szabott négy pontot: 1. a pápa az egész keresztény egyház látható feje; 2. létezik a purgatórium; 3. az eucharisztiában elegendő a kovásztalan kenyér is; 4. a Szentlélek nemcsak az Atyától, hanem a Fiútól is származik (filioque). Cserébe azonban a következőket kérték a zsinat résztvevői a császártól: 1. a görög szertartású papok és szerzetesek ugyanazokat a jogokat élvezhessék, mint amelyeket a négy bevett erdélyi vallás (kálvinista, lutheránus, katolikus és unitárius) papjai is élveznek; 2. minden faluban a román papnak is legyen parokiális háza; 3. a román pap csakis a saját püspökétől függjön, és semmiképpen sem a világiaktól. 17 A zsinat során az esperesek ragaszkodtak ahhoz, hogy az említett négy ponton kívül semmilyen más újítást ne vezessenek be az új román egyházba, azaz maradjon meg a régi szertartás, a kalendárium, valamint a görögkeleti egyházban használt egyházi törvénykönyv, a pravila is. Az uniót elfogadók, úgy is mint egyház, és úgy is mint az egyház tagjai (tehát az uniált egyház mint intézmény, és az unitus hívek mint személyek) többé ne legyenek megtűrtek, hanem a „haza bevett fiai legyenek” (nec habetur uniti amplius ut tolerati, sed ut patriae filii re cepti). 18 Annak ellenére, hogy ezek a kitételek az uralkodónak felküldött zsinati határozatba már nem kerültek be, jól mutatják a román klérus igényeit, melyeket az erdélyi fejedelmek által korábban adott kiváltságok nem tudtak orvosolni. Persze, meglehetősen furcsa volt a román papságnak ez a hirtelen jött politikai öntudatra ébredése. Vajon miért nem lépett fel korábban soha az erdélyi román klérus azért, hogy a haza bevett fiai legyenek, és vallásuk is recepta religio legyen? Vajon honnan tudhatták a zsinat résztvevői, hogy mindezeket a jogokat egyáltalán kérhetik? Vajon nem arról van-e szó, hogy az unióra való rábeszélés közben épp Baranyi vetette fel ezeket a lehetőségeket a román papoknak? 16 Émile Legrand: Bibliographie hellénique XVIIe siècle I. Paris. 1894. 290–298.; Dragomir, S.: Docu mente i. m. 12–14. A történet szerint a szultán arra akarta volna rávenni a pátriárkát, hogy szenteljen fel egy szerzetes ruhába öltöztetett kutyát. 17 Nilles, N.: Symbolae i. m. 169–170. 18 Uo. 168.
