Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Kránitz Péter Pál: Örmény menekültek Konstantinápolytól Budapestig. A humanitárius politika korlátai a két világháború között, különös tekintettel Délkelet-Európára és Magyarországra
KRÁNITZ PÉTER PÁL 63 Amar Acheraiou rávilágított, „a klasszikus rasszista sztereotípiákat a »barbár« kifejezésben tömörítették”,6 és sikeresen rögzítették a közbeszédben a másság és alsóbbrendűség érzetét mint előfeltevést a gyarmatok lakosságával kapcsolatban. Az orientalizmus és a gyarmati diskurzus időbeliségével kapcsolatban Mark Mazower mutatta ki, hogy az európai nagyhatalmak internacionalizmusa és a nemzetközi jog a kora 19. századtól kezdődően egészen az ENSZ megalakulásáig valójában mélységeiben és végleteiben gyarmati volt, a gyarmattartó, „civilizált” hatalmak hegemóniáját volt hivatott legitimálni a gyarmatosított „barbár” és „civilizálatlan” népek felett. 7 A 19. század során az örmény kérdés is betagozódott a gyarmati diskurzusba. Annak függvényében, hogy egy adott nagyhatalom az Oszmán Birodalommal szövetségben, avagy vele konfliktusban állt, vagy legitimálni igyekezett a „török faj” örmények felett végzett „civilizációs misszióját”, vagy éppen cáfolni annak jogosságát. Mindezt hasonló nyelvi kifejezések és érvrendszerek használatával kívánták megvalósítani, amelyek megfelelnek a gyarmati diskurzus Hulme-i meghatározásának. Az első világháború közeledtével, amint testet öltött a két szembenálló szövetségi rendszer, a gyarmati diskurzusban az örmény kérdés két egymással szemben álló narratívája jelent meg. 8 Az antant országaiban eluralkodó narratíva az örményeket mint „a civilizált világ közösségének” tagjait láttatta.9 Egy olyan ősi keresztény nemzet képe körvonalazódott benne, amely „nyugati” civilizációs és kulturális értékeket hordoz,10 egy „faj”, amely „különösképpen hajlamos a civilizációra”, egy olyan terü leten, ahol a törökök és kurdok „barbár megszállása” óta „jelentős értelmi különbségek léteznek a fajok között”.11 A legszemléletesebben talán Emile Doumergue fogalmazta ezt meg 1916-ban: „ami a fajokat illeti, a török és az örmény tökéletes 6 Amar Acheraiou: Rethinking Postcolonialism. Colonialist Discourse in Modern Literatures and the Legacy of Classical Writers. New York 2008. 42. 7 Mark Mazower: Governing the World: The history of an Idea. New York 2012. 8 Ruth Wodak szerint a „politikai csoportoknak szüksége van egy saját nyelvezet kialakítására, hogy önmagukat ábrázolják e nyelvezeten keresztül; territóriumukat is e nyelvezet segítségével határozzák meg; ideológiájukat bizonyos szlogeneken és sztereotípiákon keresztül jelölik ki”. Amennyiben egy (katonai, diplomáciai, gazdasági) szövetségi rendszer (pl. az antant vagy a központi hatalmak) tagjait a globális politikum egy-egy csoportjaként kezeljük, diplomáciai képviseleteik által szervezett fórumokon kialakított nyelvezetük, a nyelvezetbe foglalt szlogenek és sztereotípiák a közösség világnézetére, „ideológiájára” enged rálátni. Bővebb információkért lásd Ruth Wodak: 1968: The power of political jargon – a „Club-2” discussion. In: Language, Power and Ideology. Studies in Political Discourse. Ed. Ruth Wodak. Amsterdam–Philadelphia 1989. 137–163. 9 James Bryce: The treatment of Armenians in the Ottoman Empire: 1915–16. London 1916. 10 Emily J. Robinson: Armenia and the Armenians. London 1917.; Marcel Léart: La Question Arméni enne à la lumière des Documents. Paris 1913. 5., 23. 11 Az amerikai misszionárius Cyrus Hamlin, népszerű Among the Turks című kötetében bár leszögez te, hogy nem lenne „igazságos” „a török fajról, mint egy buta fajról” beszélni, kijelentette, hogy mivel muzulmán vallásúak, az iszlám pedig a civilizációs fejlődést erősen korlátozza, ezért a törökök sem
