Századok – 2018
2018 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Levente: Kálvinista és/vagy katolikus unió. A reformáció helyzete az erdélyi románok közt a 17. század végén
KÁLVINISTA ÉS/VAGY KATOLIKUS UNIÓ 626 Jelen tanulmánynak nem célja a katolikus unió történetének részletes ismertetése, ezért csak jelzem, hogy további kutatások révén lehet majd eldönteni azt, hogy milyen szerepe volt Baranyi „titkos ügynöki” tevékenységének Teofil meggyőzésében, és milyen mértékben befolyásolták a román vladikát más tényezők is az unió elfogadásában. Bethlen Miklós ugyanis nem Baranyinak, hanem elsősorban Apor Istvánnak, és a szintén jezsuita Vízkeleti Csete Istvánnak10 tulajdonította Teofil rákényszerítését az unióra. Történt ugyanis, hogy Teofil szerződéssel megvásárolt Bethlentől ezer köböl búzát. Bethlen el is kezdte szállíttatni a búzát a szebeni és gyulafehérvári raktárakba. A vladika 4000 forintos kötelezvényt adott Bethlennek a búza áráról. Az 1697. évi országgyűlésen azonban Bánffy György kormányzó megfenyegette Teofilt, hogy ha nem vonja vissza a Bethlennek adott kötelezvényt és nem tőle vásárol a továbbiakban búzát, akkor „még magában a püspökségében is kárát látja”. Ezek után „odajött a püspök is [Bethlenhez] majd’ félholtan és reszketve kér, könyörög, adjam vissza a kötelezvényt, engedjem, hogy elálljon az egyezségtől, másképp jaj neki. Azt feleltem: az üzlet megtörtént, én ezt már nem tehetem, hanem várom tőle a pénzt, de azért nem kell ennyire félnie, elvégre jog és a körülmények javunkra szólnak. Reményvesztve megy el, megegyezik újra más 1000 köbölben a kormányzó úrral, Bethlen Gergellyel, Keresztesi Sámuellel, Pekri gróffal, személyének és püspökségének védelméért Apor gróf úrhoz és Vízkeleti Péterhez [minden bizonnyal a másoló elírása, a helyes alak: Vízkeleti páterhez] is folyamodik: innen ered az oláh pásztorok általa megígért szövetsége a katolikus urakkal, amit ugyan nem ért meg”. 11 Teofil nemcsak az erdélyi arisztokrácia üzleti tranzakcióiba bonyolódott bele, hanem a havasalföldi vajda, Constantin Brâncoveanu (ur. 1688–1714) titkárának, Dindár Lászlónak köszönhetően a román vajda és a havaselvi érsek előtt is egyre rosszabb hírbe keveredett. Dindár, aki erdélyi indigenátussal is bírt, 1690–1699 között rendszeresen járt Brassóba és Szebenbe tárgyalni a Guberniummal és Rabutin erdélyi főhadiparancsnokkal. Bethlen Miklós szerint azzal fenyegette Teofilt, hogy „kivetteti a püspökségből részegeskedése, néha betegségében való húsétele és az oláh II. félév 35. sz. 273–277.; Ladislaus Lukács S. I. : Catalogus generalis, seu nomenclator biograficus per sonarum Provinciae Austriae Societatis Jesu (1551–1773). Pars I. Romae 1987. 60.; Marton József: A gyulafehérvári vallási unió (1697–1701). Apor István és Baranyi Pál László szerepe az unió létrejöttében. Studia Universitatis Babeș-Bolyai, Theologia Catholica Latina 48. (2003) 1. sz. 115–119. A Bárány László álnévről lásd Némethy L . : Baranyi Pál. i. m. 273. 10 Vízkeleti Csete István prédikációiról legutóbb lásd Knapp Éva: Ismeretlen irodalom- és nyelvelmé leti munkák a 18. század első feléből (Csete István és Gyalogi János). Irodalomtörténeti Közlemények 106. (2002) 261–294.; Gábor Csilla: Változatok a sorsértelmezésre: Csete István prédikációi Mária országáról és annak történetéről. Studia Litteraria 45. (2007) 227–241.; Bartók István: Lojalitás vagy Habsburg-ellenesség? Kuruckodó jezsuiták a 18. században. In: Kuruc(kodó) irodalom. Tanulmányok a kuruc kor irodalmáról és az irodalmi kurucokról. Szerk. Mercs István. Nyíregyháza 2013. 22–32. 11 Bethlen Miklós gróf fáradozásai és gyötrelmei. Ford. Kulcsár Péter. In: Bethlen Miklós Levelei II. Összegyűjt., s. a. r. Jankovics József. Bp. 1987. 1210.
