Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Konrád Miklós: A galíciai zsidó bevándorlás mítosza
A GALÍCIAI ZSIDÓ BEVÁNDORLÁS MÍTOSZA 60 kivándorlás révén 113 800 fős veszteség érte. Míg a „rossz galíciai zsidó” versus „jó magyar zsidó” szembeállítás szinte az első zsidótörvénynek nevezett 1938. évi XV. tc.-ig a Horthy-rezsim mondhatni hivatalos dogmája maradt, a tézis ekkor kiegészült a Tanácsköztársaságért is felelőssé tett kommunista galíciai zsidó bevándorló imázsával.102 A bevándorlás mítosza az első zsidótörvény indoklásában is megjelent. E sze rint a zsidó népességnek az 1870 és 1900 közötti, a természetes szaporodással „nem magyarázható” növekedése a „bevándorlás hatalmas méreteit” mutatta. Hogy erről a törvény egyik megszövegezőjeként Kovács Alajos mit gondolt, nem szól a fáma. 103 THE MYTH OF JEWISH IMMIGRATION FROM GALICIA by Miklós Konrád SUMMARY From the 1840s until at least 1918, Hungarian politicians and public opinion were convinced that the country had been flooded by Jewish immigrants from Galicia. In fact, Jewish immigration from Galicia had ceased by the end of the 1860s. Yet in 1903, the liberal government submitted a bill to control Galician Jewish immigration – while it certainly knew from unpublished census data that Galician Jewish immigration was insignificant. This article, the first detailed analysis of the most pervasive myth in modern Hungarian Jewish history, exposes how and why the bill was passed, and presents hitherto unpublished census data about the number of Galician-born Jews living in Hungary in 1900. Finally, it offers a short overview of the uninterrupted survival of the myth of Galician Jewish immigration that existed until the Holocaust. 102 Egy svéd tudósítónak 1920 májusában adott és több magyar lap által átvett interjúban Horthy Miklós kifejtette, „a világháború alatt az elpusztult Galíciából ezrével tódultak be hozzánk a magyarságtól és a magyar zsidóságtól is teljesen idegen, alacsonyabb erkölcsi és értelmi színvonalon álló zsidók”. A Tanácsköztársaság lényegét Horthy abban látta, hogy „az idegenből beszármazott megbízhatatlan söpredék-zsidóság cézáromániába esett és a gazdasági hatalom mellé a politikai hatalmat is önmagának akarta kisajátítani”. Így jött létre „a túlnyomórészt idegen és nem magyar zsidókból a fegyházban megalakult kommunista kormány”. Horthy kormányzó nyilatkozik. Az Est, 1920. május 9. 3. Lásd még Szekfű Gyula: Három nemzedék. Egy hanyatló kor története. Bp. 1920. 230., 288–292.; Count Paul Teleki: The Evolution of Hungary and Its Place in European History. New York 1923. 140–142.; Kristóffy József: Magyarország kálváriája. Az összeomlás útja. Politikai emlékek 1890–1926. Bp. 1927. 166–168.; Vécsey Tamás: Tisza Kálmán. Politikai és publicisztikai tanulmány. Celldömölk 1931. 162, 165–166.; Hóman kultuszminiszter beszéde a szentesi gyűlésen. Pesti Napló, 1938. március 8. 4. 103 Kovács M. Mária: Törvénytől sújtva. A numerus clausus Magyarországon, 1920–1945. Bp. 2012. 101.
