Századok – 2018
2018 / 3. szám - ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
A „SZAVART–TÜRK DOSSZIÉ” 518 egy részük – a „kazár besenyők” – szintén dél-délnyugat felé mozdultak el.151 A DAI szövegében viszont nem esik szó olyan szavart töredékekről, amelyek behódoltak a besenyőknek, ahogyan egyes besenyő töredékek tették az úzokkal (DAI 37 50–56. ). De nem esik szó arról sem, hogy bizonyos szavart csoportok – amint azt korábban a volgai bolgárok elődei is tették – esetleg észak felé mozdultak el, aminek a lehetőségét úgyszintén nem lehet teljesen kizárni. 152 Az ilyesféle kitérésnek azonban csak akkor volt értelme, ha a megtámadottak képesek voltak igen jelentős távolságra húzódni támadóik elől, hiszen amint láttuk, a kalmükök akár a nyugat-szibériai vezéri szállásaikról is elérték a Jaik és a Volga térségét. Sőt, amikor a nép zöme még mindig csupán Dél-Baskíria vidékén tartózkodott, képesek voltak a Volgán, illetve egészen a Donon túlra is hadjáratokat vezetni. Nem csoda ezért, hogy a Volga keleti partjáról érkező nogájok – épp úgy, mint évszázadokkal korábban a besenyők elől kitérő szavartok – leginkább a Dnyeperen túl érezték magukat valamelyest biztonságban. A harmadik lehetőség időnként szorosan kapcsolódott az elvándorlásokhoz: kisebbik rosszként valamely hatalom pártfogását is lehetett kérni az aktuális támadókkal szemben, ahogyan az ojrátok számos alkalommal próbáltak orosz támogatást szerezni, illetve ahogy a nogájok több ízben is a Krími Kánság, végül pedig az Oszmán Birodalom „alattvalóivá” váltak. Patrónusok és kliensek a steppei világban Az orosz cárok Dzsingiszida birodalmi öröksége Amíg a 9. században a kelet-európai és nyugat-ázsiai steppén a kazár kagán lehetett annak a nagy múltú, magas presztízsű hatalomnak a megtestesítője, amelynek a pártfogásáért a szorult helyzetbe kerülő népcsoportok folyamodhattak, addig a 16–17. században az orosz cár került hasonló szerepkörbe a térségben. Az orosz fejedelemségek ugyanis a mongol hódítás után a mongol birodalmi hatalmi hierarchia részévé váltak (annak legalsó fokán helyet foglalva): ugyan adót fizettek, s a nagyfejedelmi cím elnyeréséért előbb Karakorumba, majd az Arany Horda székhelyére, Szarajba kellett utazniuk, ám a tatár főhatalom gyengülésével 151 Hudud al-c Alam. The Regions of the World. A Persian Geography, 372 A.H. – 982 A.D. Transl. and comm. Vladimir Minorsky. London 1937. 152 A baskír nemzetségi nomenklatúrában kimutatható, a honfoglalók törzsi/nemzetségi neveihez hasonló nevekre (Jurmati, Jenej) lásd Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban. Bp. 1986. 181., 378–379. Ezek ugyan nem vezethetők le egyértelműen egymásból, mégis valószínűsíthető, hogy közös eredetre mehetnek vissza. Vö. Vásáry István: A „keleti” magyarok problémaköre. In: Magyarok a honfoglalás korában. Szerk. Sudár Balázs. Bp. 2015. 151–152.
