Századok – 2018
2018 / 3. szám - ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
A „SZAVART–TÜRK DOSSZIÉ” 510 emelte a mongolokat, s a nyugati mongol törzsek, az ojrátok ellen is eredményes hadjáratokat vezetett. 122 Az ojrátok előörse, a torgut (mongol tor γ ud ) törzs ötezres csoportja 1604-ben érkezett a Felső-Irtisz vidékére Hó Örlök (ojrát Xō örlöq ) tajdzsi (mongol tayi ǰ i ) 123 vezetésével. 1607-ben küldték el első követeiket az Irtisz menti orosz helyőrséghez Tarába, hogy szövetségi ajánlatot tegyenek az oroszoknak az őket délről támadó kazahok és az ojrátokat keletről nyomorgató keleti mongolok ellenében. 124 Ettől kezdve állandósult az a kétarcú viszony, amely az ojrátok és az oroszok kapcsolatait jellemezte: hol tárgyaltak, hol ellenségként léptek fel egymással szemben. Az oroszok több ojrát törzzsel is kapcsolatba léptek, de közülük csak Hó Örlök torgutjai és a hozzájuk csatlakozott kisebb dörvöt (mongol dörbed ) tö redék – akiket ezután együttesen az Európában elterjedt nevükön kalmüköknek nevezünk – indult meg délnyugat felé. 125 A kalmükök első csoportja 1608-ban az Emba folyó vidékén, a nogájok keleti határainál bukkant fel. Az 1620-as években azután újabb kalmük csoportok keltek át a Jaik folyón, így az ott élő nogájok kénytelenek voltak egészen a Volgáig hátrálni előlük. Az asztraháni orosz helyőrségtől kapott erősítéssel azonban ekkor még sikerült meghátrálásra bírniuk a támadókat.126 1632-re azonban a sorozatos kalmük támadások végképp megtörték a nogájok ellenállását. Ahogy a DAI 37 55–57. elmondása szerint egykor a besenyők közül is sokan inkább önként csatlakoztak az úzokhoz, úgy a nogájok közül is sokan inkább a veszedelmes ellenséget választották, semmint továbbra is elviseljék az újabb pusztító kalmük portyákat. 127 1633-ban így Hó Örlök fiai már Asztrahán falai alatt álltak hadaikkal; az orosz helyőrség pedig ezúttal hiába vonult fel az ellentámadásra induló nogájok oldalán. A kalmükök a Volga és Jaik folyó között, az Uzeny folyónál bekerítették a szövetségesek hadát, és a béke feltételeként a nogájoknak be kellett hódolniuk a jövevényeknek. A nogájok zöme azonban 1635-ben inkább átkelt a Volgán és a 122 Hidehiro Okada: Life of Dayan Qaghan. Acta Asiatica: Bulletin of the Institute of Eastern Culture 11. (1966) 46–55.; Carl Johan Elverskog: Jewel Translucent Sutra: Altan Khan and the Mongols in the Sixteenth Century. Leiden 2003. 123 A cím kínai eredetű, a Jüan-dinasztia birodalmában vált az ojrát vezetők titulusává. Lásd Henry Serruys: The office of Tayisi in Mongolia in the fifteenth century. Harvard Journal of Asiatic Studies 17. (1977) 353–381. 124 Michael Khodarkovsky: Where Two Worlds Met. The Russian State and the Kalmyk Nomads 1600– 1771. Ithaca 1992. 76–78.; Konstantin N. Maksimov: Kalmykia in Russia’s past and present national policies and administrative system. Budapest–New York 2008. 6–43. 125 Birtalan Ágnes – Rákos Attila: Kalmükök: egy európai mongol nép. Bp. 2002. 23.; Szilágyi Zsolt: Az első lépések a Távol-Kelet felé. Az orosz–mongol kapcsolatfelvétel a 17. században. Távol-keleti Tanulmányok 8. (2014) 233–239.; Khodarkovsky, M.: Where Two Worlds Met i. m. 80., 97., 89. 126 Khodarkovsky, M.: Where Two Worlds Met i. m. 77.; Khodarkovsky, M.: Steppe’s Frontier i. m. 129.; Trepavlov, V. V.: Istoriâ i. m. 370–372. 127 Khodarkovsky, M.: Where Two Worlds Met i. m. 80.
