Századok – 2018
2018 / 3. szám - ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
A „SZAVART–TÜRK DOSSZIÉ” 506 Attila felvetette, hogy a besenyők nagyjából az oguzokkal egy időben, tőlük északabbra, a Nyugat-Szibériai Alföld déli részén vonulhattak át, s így érkezhettek meg – az úzokat „megelőzve” – a Dél-Urál vidékére. Úgy tűnik, hogy ennek, a határaikat a 8. század végén/a 9. század elején elérő vándorlásnak a nyomása alatt a kazárok nem voltak képesek egy, a népek mozgását megakadályozó „gát” szerepet betölteni. Ettől az időtől nem annyira egy kiterjedt birodalom korlátlan uraiként tűnnek elénk a forrásokban, hanem egy bonyolult, az ellenségeikkel szemben folyamatosan ellensúlyokat, relatív katonai erőfölényt képezni törekvő szövetségi politika irányítóiként. Ám még így is csak ideig-óráig voltak képesek felülkerekedni a 10. században a határaikat veszélyeztető ellenségeken, például a Bizánc által ellenük szervezett sokszereplős koalíciókon. 103 7. Habár épp a ruszoknak sikerült látványosan megtörni a kazár uralmat a 960-as években, a Kijev-központú új kelet-európai hatalom csak korlátozottan terjesztette ki tényleges fizikai jelenlétét a korábban kazárok által uralt steppei övezetre (Tmutarakany, Bjelaja Vezsa/Sarkel). Ennek ellenére egyes orosz kutatók úgy vélik, hogy a Kijevi Rusz fejedelmei a kazároktól „megörökölt” kagáni cím használatával mégis valamiféle kapcsolatot ápoltak a Kazár Kaganátus örökségével. 104 Nogájok és oroszok a 16. században Évszázadok elteltével, a 17. század első felében az egykor a kazárok által uralt földrajzi térségnek a geopolitikai megosztottsága ismét az imént vázolt 9–10. századi állapotokhoz feltűnően hasonló mintázatot mutatott. Az Aral-tó vidékén és a Szir-Darjától északra fekvő steppén az oguzok helyén a kazahok kánságát találjuk, a Dél-Urál vidékére vándorló besenyők helyén pedig a kalmükök bukkantak fel. Az utóbbiak elől a Volgától keletre élő nogájok éppúgy a Dnyeperen túlra (azaz „Atelkuzube”) és a Kaukázus előterébe, illetve Horaszánba (azaz „Perzsia vidékeire”) menekültek, mint azt a 9. században a szavartok tehették. Bizánc helyét a Fekete-tengert övező vidékeken – így a pontuszi steppén – az Oszmán Birodalom töltötte be,105 a térség központi hatalmának, a Kazár Kaganátusnak a szerepkörét pedig az Orosz Birodalom vette át. E két történelmi szituáció hasonlóságai nézetünk szerint kedvező lehetőséget kínálnak arra, hogy a forrásokban gazdagabb 16–17. századi példák alapján kísérletet tegyünk néhány olyan 103 Noonan, T. S.: Bizánc és a kazárok i. m. 156–157.; Zuckerman, C.: On the Date i. m. 104 Az orosz kutatás különféle nézeteiről összefoglalóan lásd Szili Sándor: A ruszok kagánja. A kagán szó előfordulásánal kérdései a 11. századi kijevi uralkodók címhasználatában. In: A mi Ruszisztikánk. Tanulmányok a 20/25. évfordulóra. Szerk. Szvák Gyula. Bp. 2015. 73–77. 105 Katkó Gáspár: A zaporozsjei kozákok hadjáratai a 16–17. században az Oszmán Birodalom ellen. Keletkutatás (2010) ősz 35–41.
