Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Konrád Miklós: A galíciai zsidó bevándorlás mítosza
KONRÁD MIKLÓS 49 részeit Vargha Gyula és Ráth Zoltán írták, a zsidó bevándorlásról szóló szövegrészeket egyértelműen az előbbi, hiszen ezek két korábbi írásának legtöbbször szóról szóra azonos újraközlései. A kategorikus kijelentések, a galíciai honosok implicite zsidóvá átminősítése, az észre nem vétele annak, hogy ha a „zsidósággal legerősebben szaturált” Ung, Bereg, és Máramaros megyékben oly csekély a galíciai honosok száma, talán galíciai zsidó „invázió”-ról sem indokolt beszélni – mindez azonos formában visszaköszönt. Vargha korábbi tanulmányaihoz képest két különbség volt. Az első tartalmi. A zsidó vallású népesség nyelvi viszonyait áttekintő résznél a statisztikus megjegyezte, miszerint „a Galícziából beözönlő lengyel zsidók a maguk elzárkózottságában épen nem alkalmasak az assimilátióra”. A Statisztikai Hivatal aligazgatója ezzel olyan véleményt fogalmazott meg, amely mindaddig csak ellenzéki, függetlenségi és még inkább antiszemita politikusok szájából hangzott el. A másik különbség formai és szimbolikus. A népszámlálás eredményeiről az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal által kiadott kötetben szereplő azon mondattal, mely szerint „kétségtelen, hogy a zsidó hitfelekezetűek számának rendkívüli emelkedését az utóbbi negyven év alatt elsősorban a bevándorlás rovására írhatjuk”, a galíciai zsidó bevándorlás hivatalosan is valós jelenségnek könyveltetett el. 58 Bár a zsidó bevándorlásról folyó diskurzus terén e momentum utólagosan kétségtelenül cezúrának minősíthető, a kortársak ismereteim szerint nem kommentálták, úgy tűnik, észre sem vették, ami valójában nem meglepő, hiszen e bevándorlást már jó ideje szinte mindenki tényként kezelte. Noha e kérdésben heves viták ezekben az években nem fordultak elő, a zsidó bevándorlás korlátozásának követelése a politikai élet rendszeresen visszatérő eleme maradt. 1893. március 8-i képviselőházi beszédében a nemzeti párti Károlyi Sándor abbéli óhaját fejezte ki, hogy a zsidó vallás bevetté nyilvánítását megelőzően a kormány törvény útján korlátozza a „muszka zsidók” káros, mert a „német” nyelvet terjesztő folytonos betódulását.59 (A gróf feltehetően a jiddisre gondolt.) Egy évvel később a polgári házasság bevezetése elleni tiltakozásként a Szabadelvű Pártból éppen kilépő Asbóth János azon „lengyel és orosz jövevények” szédítő társadalmi emelkedését ecsetelte, akik a virilizmusnak köszönhetően bevándorlásuk után néhány évvel már megyei törvényhatósági tagságot élveztek, majd nevüket Rákóczyra vagy Bercsényire magyarosítva nemességet szereztek.60 Néhány hónappal később, 1894 novemberében a szintén nemzeti párti, ám a zsidók iránt Károlyinál sokkal 58 A magyar korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei I. Bp. 1893. Általános jelentés, 67–68., 105., 108., 149. 59 Az 1892. évi február hó 18-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója X. Bp. 1893. 51. 60 Az 1892. évi február hó 18-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója XVII. Bp. 1894. 121.
