Századok – 2018
2018 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Pál István – Szabó Csaba: A budapesti közlekedés fejlesztése a politika napirendjén 1957–1990 (Frisnyák Zsuzsa)
473 TÖRTÉNETI IRODALOM hónapjait jelentő 1989 őszi események taglalása következik. Hivatalos felszámolásáról 1989. október 19-én született döntés, így a „négyigenes” népszavazás a Munkásőrség megszüntetését érintő kérdése már csak technikai jellegű lehetett. Kiss ugyanakkor jól látja, hogy a rendszerváltás folyamatában a Munkásőrség komoly kockázati tényezőt jelentett egy esetleges kommunista restauráció szempontjából, és ebből az aspektusból utal Grósz Károly hírhedt 1987. évi beszédére, amellyel a kormányfő lényegében a hetven évvel korábbi reminiszcenciákból kiindulva próbálta az MSZMP hatalmát megerősíteni. Az a tény, hogy a Párt kemény magját jelentő, ideológiai szempontból elméletileg kikezdhetetlen Munkásőrség minden különösebb ellenállás nélkül tudomásul vette feloszlatását, ismét komoly kérdéseket vet fel a szocialista káderképzés, illetve a Párt számára megfelelő utánpótlás kinevelését illetően. A kötet végén nagyszámú mellékletet is találunk a szervezetről, amelyek statisztikai keresztmetszetet adnak a Munkásőrségről, miközben a testület egyenruháit, rangjelzéseit, valamint védelmi és kitelepítési terveket is bemutatják. A recenzensek meglátása szerint annak tárgyalása megért volna még egy külön fejezetet, hogy léteznek-e összesítések arra vonatkozóan, kikből is állt ez a szervezet valójában? A Munkásőrség szerepének ez a lezáratlan volta nagy hasonlóságokat mutat a szocialista korszak titkosszolgálatai, különösen pedig a belső elhárítás helyzetével, ez a lezárulatlan múlt pedig tovább növelte a III. Magyar Köztársaságban fellépő rendszerváltást követő káoszt. Talán megérne egy későbbi, még mélyebb elemzést az a kérdés is, hogy az ÁVH-s állomány mekkora részét irányították át ebbe a testületbe. A kötet összesen 2328 lábjegyzetének jelentős része primer forrásra utaló jegyzet, amely jól mutatja a szerző alapkutatásának mélységét, mi több a jegyzetanyag nagysága önmagában egy kisebb kötetet is alkothatna. A hazai levéltári források mellett a szerző sikerrel helyezte el a Munkásőrséget az európai paramilitáris szervezetek térképén. Kiss összeszedett és mélyreható elemzése révén betekintést nyerhettünk az előző rendszer világába egy olyan karhatalmi erőn keresztül, amelynek jelenleg nincs megfelelője. A korábban már említett közpolitikai vonatkozások miatt a kötet nem pusztán a szocialista korszak erőszakszervezetei, hanem az annak általános története iránt is érdeklődőknek szóló és ajánlható kézikönyv. Ligeti Dávid – Lévai Kristóf Pál István – Szabó Csaba A BUDAPESTI KÖZLEKEDÉS FEJLESZTÉSE A POLITIKA NAPIRENDJÉN 1957–1990 Napvilág, Bp. 2017. 261 oldal „Ma már nyilvánvaló, hogy a Rákóczi úti villamos megszüntetése volt az államszocializmus közlekedéspolitikájának legsúlyosabb hibája” – írja Pál István a 2017-ben megjelent A buda pesti közlekedés fejlesztése a politika napirendjén című monográfiában. Az ütős állításokban, és áthallásos történetekben bővelkedő kötet az 1957–1990 közötti budapesti közlekedéspolitika karakteres összefoglalását nyújtja. Ez az a korszak, amelyben a hazai közlekedési beruházások tekintélyes része Budapestre koncentrálódott. Budapest tömegközlekedésére az állampárt tudniillik nem pusztán szolgáltatási kérdésként tekintett, hanem abban a politikailag is szükséges nyugodt légkör megteremtésének eszközét látta. A korszakban Budapest közlekedésfejlesztéséhez kapcsolódó érdekérvényesítés szokatlanul erős és sikeres volt.
