Századok – 2018
2018 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kiss Dávid: A Munkásőrség története és előzményei (Ligeti Dávid – Lévai Kristóf)
471 TÖRTÉNETI IRODALOM módban: I/5.) és olyan fogalmaktól, melyek „magyarítása” semmit sem változtatott volna a szöveg tartalmán, viszont világosabbá tette volna annak pontos jelentését. (Például „a Magyarország miniszterelnöki kötelezettségeit ellátó Apró Antal” – azaz miniszterelnök-helyettes: II/25.). A kötetet névmutató zárja, de ez sajnálatos módon nem azonos az orosz kötet annotált névmutatójával, ami éppen a szovjet tisztségviselők miatt számunkra is jól hasznosítható lett volna. A fenti megjegyzésektől függetlenül, melyeket csupán a jobbító szándék indukált, a recenzens csak őszinte elismeréssel illetheti a kötet szerkesztőjét, aki sziszifuszi munkát végzett a forráskiadvány adaptálásának, kiegészítésének és maximális használhatóságának biztosítása érdekében, nagy szolgálatot téve ezzel a hazai történettudománynak. Reméljük a folytatás az ismét magára találó magyar–orosz levéltári együttműködés keretében nem várat sokáig magára. Gecsényi Lajos Kiss Dávid A MUNKÁSŐRSÉG TÖRTÉNETE ÉS ELŐZMÉNYEI VERITAS Történetkutató Intézet – Magyar Napló, Bp. 2017. 633 oldal A kötet Kiss Dávid PhD disszertációjának jelentősen bővített, többévnyi friss kutatási eredményekkel kiegészített változata. Aktualitását nem szükséges hosszasan taglalnunk, hiszen a Munkásőrség működésének teljes történetéről, felépítéséről és működéséről nem állt rendelkezésre monográfia. A szerző kutatásait még 2005-ben kezdte (11.), és mostanra elmondható, hogy – az 1956-os forradalom és szabadságharcra adott bolsevik reakció egyik legfontosabb következményeként létrejövő – erőszakszervezet múltjának avatott szakértőjévé vált. A kötet hét nagy fejezetre tagolódik. Az első fejezetben Kiss bemutatja a Munkásőrséget övező propagandát, továbbá a szervezet korabeli népszerűsítési próbálkozásaival, illetve a témára vonatkozó historiográfiával is megismerkedhetünk. Érdekes tény, hogy a szervezet történetével kapcsolatban lényegében egyetlen emlékirat használható forrásul, a Munkásőrség első parancsnokának, Halas Lajosnak a memoárja. A második fejezetben megismerkedhetünk a 20. század első felének félkatonai milíciáival: a magyar Vörös Őrség és az MSZDP Rendező Gárdájával, a német Roter Frontkämpferbunddal. Kiss ezzel párhuzamosan kitér e szervezetek szélsőjobboldali megfelelőire is (mint például az osztrák Heimwehrre), amelyeket a második világháború utáni paramilitáris szervezetek (például a csehszlovák Lidová Milícia és a keletnémet Kampfgruppe der Arbeiterklasse) bemutatása követ. Kiss részletesen elemzi, hogy ezen szervezetek miképpen szolgáltak alapul, mintául a későbbi magyar Munkásőrség felállításánál. Különösen értékesnek tartjuk a szociáldemokraták Rendező Gárdájának bemutatását (29–33.), amely a II. Magyar Köztársaság történetének egy teljesen ismeretlen vetületét világítja meg az olvasó számára. E fejezet révén a könyvet a két világháború közötti időszak kutatói is haszonnal forgathatják. A harmadik fejezet a Munkásőrség felállításának társadalmi és politikai szükségességéről szól, majd megismerhetjük a szervezet korai bevetéseit, szervezeti felépítését, illetve a vonatkozó törvényeket és szabályzatokat. A szerző alaposan ismerteti a szervezet első éles műveleteit, vagyis az 1957. március 15-ei és április 4-ei ünnepségeken való részvételt, amikor a Munkásőrség már fontos szerepet játszott a rendezvények biztosításában. A fegyveres karhatalom erejének fitogtatása mellett a testület szimbolikus feladatokat is ellátott, és ezzel egyfajta társadalomformáló szerepet is kapott a szocialista vezetéstől. Kiss különösen részletesen foglalkozik a kádári
