Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Konrád Miklós: A galíciai zsidó bevándorlás mítosza
KONRÁD MIKLÓS 45 szándékozik benyújtani a házhoz a külföldiek letelepedéséről, javaslatának céljai között a Budapesti Hirlap beszámolója szerint az is szerepelt, „hogy az antiszemi ták ne vádolhassák a pártot azzal, hogy a nép érdekeit nem gondozza”. 45 A diskurzus terén két motívum volt, amellyel kizárólag a nyíltan antiszemiták operáltak. Az egyik a vérvád volt. A tiszaeszlári Solymosi Eszter eltűnése után két hónappal a szatmári kérvény kapcsán mondott beszédében Ónody Géza már összekötötte e vádat a Magyarország északi részét szerinte ellepő orosz zsidókkal, akik annak köszönhették üldöztetésüket, hogy „folyton gyakorolták azon üzelmeket, melyeket hitsorsosaik itt Magyarországon végre hajtottak”, vagyis rituális célból gyilkolták a „muszka pórok gyermekeit”. Két nappal későbbi beszédében Istóczy Győző annál inkább feleslegesnek ítélte bőven ismertetni, „kik és mik ezek az oroszországi úgynevezett lengyel zsidók”, hogy mindenki tudhatta, hiszen a Felvidékre már elegen szivárogtak be: „Olyan tiszaeszlári-féle népség az valamennyi.”46 A másik motívumnak a realitás szemernyi morzsáját is nélkülö ző, eszelős konspirációs elméletek hangoztatása tekinthető. Ennek egy példája a Függetlenségi Antiszemita Párt 1887-es kampányröpirata, amelynek szerzői azt állították, hogy Oroszország, melynek „már régóta fáj a foga Magyarországra”, azért üldözte ki „a saját zsidóját”, mert tudta, hogy a menekülő tömeg legnagyobb része Magyarországon telepszik le, „és ezáltal az ország elpusztítását sietteti”. 47 E két elemen túl az állítólag beözönlő zsidók kártékony – üzérkedő, nyerészkedő, a népet kiszipolyozó – tevékenységének ecsetelésében a függetlenségi párti Hentaller Lajos vagy Orbán Balázs, és az antiszemita párti Andreánszky Gábor között nemhogy tartalmi, de hangnemi különbség sem fedezhető fel. A főképpen az 1880-as években ismételgetett nézetet, miszerint a bevándorolt kelet-európai zsidók eredendően képtelenek a magyarosodásra, úgyszintén nem csak az antiszemiták hangoztatták.48 Ami ennél fontosabb: a függetlenségi és a formálódó antiszemita tábor ezekben az években együttesen kezdte bizonygatni, hogy az északi, északkeleti megyék lakossága az őket tönkre juttató bevándorolt zsidók miatt kényszerül kivándorlásra. Az első ízben Istóczy Győző 12 Röpirat című havilapjában 1881 45 A függetlenségi és 48-as párt. Budapesti Hirlap, 1884. november 28. 3. 46 Az 1881. évi szeptember hó 24-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója VI. i. m. 251., 258. 47 Szendrey Gerzson – Gareis József: A függetlenségi és az antiszemitapárt alapja és létjoga Magyarországon. Bp. 1887. 12. 48 Pest megye állandó választmányának fentebb már idézett véleményén kívül ezt állította például 1882. június 7-i felszólalásában a függetlenségi Herman Ottó, aki szerint a bevándorló „orthodox zsidó” képtelen volt arra, hogy „a nemzettel egy ethicai alapon érezze magát, egy czél felé törekedjék a nemzettel magával”. Az 1881. évi szeptember hó 24-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója VI. i. m. 245. Ugyanezt a gondolatot 1883 novemberében a Függetlenségi Pártból ekkor már kilépett Ónody Géza is megfogalmazta. Lásd Az 1881. évi szeptember hó 24-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója XIII. Bp. 1883. 164.