Századok – 2018
2018 / 2. szám - MŰHELY - Murber Ibolya: Forráskiadás a hagyományos és az új diplomáciatörténet-írás határán. Az első Osztrák Köztársaság külügyi dokumentumainak forrásgyűjteménye
FORRÁSKIADÁS A HAGYOMÁNYOS ÉS AZ ÚJ DIPLOMÁCIATÖRTÉNET-ÍRÁS HATÁRÁN 436 2016-ban jelent meg az utolsó két kötet, amelyek külső megjelenésükben is szinte teljesen megegyeznek az előzőekkel. Ez a közel negyven esztendő nemcsak egy ember életében, hanem a történetírásban is hosszú időnek számít. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük a nemzetközi kapcsolatok radikális átalakulását az utóbbi évtizedekben, ez idő alatt a hidegháborúval a kétpólusú világ is véget ért. Nemcsak a közép- és kelet-közép-európai országok keresik azóta helyüket a dinamikusan változó nemzetközi környezetben és a teljesen globálissá vált neoliberális gazdasági térben, hanem ezekkel a folyamatokkal párhuzamosan a történetírás is számos paradigmaváltáson (mint például a „cultural turns” és „spatial turns”) is túljutott. Az elméleti és módszertani megközelítések változása természetesen nem hagyta érintetlenül a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó diplomáciatörténetet sem. Az utóbbi évtizedben kezdett körvonalazódni, elsősorban az angolszász történészek tevékenységének eredményeként az úgynevezett „új diplomáciatörténet” (new diplomatic history), vagy a „neue internationale Geschichte”, amely ennek a történettudományi részdiszciplínának a német nyelvterületi változata. Az új diplomáciatörténet – mint ahogy a hagyományos diplomáciatörténet – is az államok közötti kapcsolatokat vizsgálja, azonban az elemzés módszerében és forrásaiban jelentős eltérések figyelhetők meg. Míg a hagyományos diplomáciatörténet elsősorban az állami szintű, külügyi apparátus által véghezvitt államközi interakciókat és elsősorban azok politika- és gazdaságtörténeti hatásait írja le, addig az újabb megközelítés a társadalomtudományoktól kölcsönzött módszerek és elméletek segítségével új kérdéseket és megközelítéseket tesz lehetővé. Az elemzések fókusza a diplomácia eszköztárára és szereplőire, illetve ezek kulturális, politikai és szociális kontextusára irányul. Nagyban támaszkodik a „cultural studies” eszköztárára, illetve a transznacionális (transnational history) és egyre gyakrabban globális (global history) megközelítésnek köszönhetően az állami és nem állami szereplők kölcsönös, közvetett vagy közvetlen interakcióira fókuszál. A nemzeti keretekre szorítkozó politikatörténetei narratívákon és a külügyi államigazgatás történetén túllépő elemzések elsősorban az állami és nem állami szereplőket, illetve azok kapcsolati hálóját (network analysis), kulturális meghatározottságát, identitását (cultural studies, gender theories), módszereit, attitűdjét, nyelvezetét, szimbólumait, normáit stb. vizsgálják. Az 1980–1990-es évek fordulóján az angolszász történettudományban megjelenő, majd jó évtizedes késéssel a német nyelvterületen is nagy hatást gyakorolt 4 cultural turn5 hatására a nemzetközi mainstream történetírás az ezredfordulót 4 Doris Bachmann-Medick: Cultural Turns. Neuorientierungen in den Kulturwissenschaften. 5. Auflage mit neuem Nachwort. Hamburg 2014. 5 Federic Jameson: The Cultural Turn: Selected Writings on the Postmodern, 1983–1998. London 1998.
