Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Konrád Miklós: A galíciai zsidó bevándorlás mítosza
KONRÁD MIKLÓS 43 támogatott a hatvanháromból, a képviselőházban a kormánypárti többség júniusban kétnapos vita után elutasította, és a kérvényügyi bizottság határozatát tette magáévá, amely semmiféle törvényhozási intézkedést nem látott szükségesnek. 37 Három évvel később, 1885 márciusában a függetlenségi pártvezér, Irányi Dániel nyújtott be törvényjavaslatot „az idegenek letelepedéséről”, amelyet azzal indokolt, hogy helytelen, miszerint az „idegenek”, vagyis külföldiek minden ellen őrzés nélkül bejöhetnek és letelepedhetnek Magyarországon. Irányi sem a javaslatban, sem annak indoklásában nem szólt a zsidókról, de nem férhetett hozzá kétség, hogy kikre gondolt, amikor indoklásában azt fejtegette: míg a becsületes idegenekkel szemben korlátlan vendégjog gyakorolandó, „károsnak, veszélyesnek s annál fogva törvényes úton megakadályozandónak” tartja azon külföldiek letelepedését, „a kik – mint számtalan példa mutatja – nem tisztességes életmódot folytatnak, hanem csalásból, uzsorából, mások tudatlanságának vagy nyomorának kizsákmányolásából élősködnek”.38 A törvényjavaslatból nem lett semmi, ugyanis a ház március 21-i ülésén Tisza Kálmán miniszterelnök kérésére Irányi elfogadta, hogy azt a ház hagyja függőben, mivel a községekről korábban hozott törvények helyébe lépni hivatott új törvény intézkedni fog e tárgyban. 39 Két hónappal később, május 17-én, az antiszemita párti Komlóssy Ferenc interpellálta Tisza Kálmánt belügyminiszteri minőségében, azt tudakolván tőle, van-e tudomása arról, hogy az Oroszországból kivándorló zsidók egy része „Galíczián át Magyarországba veszi útját”, és ha van, mit szándékozik tenni, hogy „ezen hívatlan vendégek beözönlése meggátoltassék”.40 A bevándorlás kérdése ezután a községek rendezéséről szóló törvényjavaslat 1886. áprilisi vitája során merült fel, miután Veress József antiszemita párti képviselő felrótta Tisza Kálmánnak, hogy Irányinak korábban tett ígérete ellenére sem hajlandó érdemben intézkedni a bevándorlás ellen. 41 A felsorolt események részletes bemutatása túlfeszítené e tanulmány keretét, itt csupán a belőlük leszűrhető főbb tanulságokra mutatnék rá. A szatmári kérvény 37 A kérvényhez Hajdú, Heves, Győr, Komárom, Nyitra, Pest, Somogy és Torontál megyék is csatlakoztak, vagy azt közgyűléseik szavazata révén hivatalosan pártolták. Az 1881. évi szeptember hó 24-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója VI. Bp. 1882. 242.; Vidék. Egyetértés, 1882. május 11. 2.; Vidék. Egyetértés, 1882. május 15. 1.; A zsidókérdés. Függetlenség, 1882. június 7. [1.] Törvényhatóságok a zsidó bevándorlás ellen. Függetlenség, 1882. június 7. [1.] A kérvény szövege: Szatmármegye közönségének felirata a képviselőházhoz. 12 Röpirat, 1882. április 15. 11–12. A kérvény történetét összegzi Kubinszky Judit: A politikai antiszemitizmus Magyarországon 1875–1890. Bp. 1976. 136–138. 38 Az 1884. évi szeptember hó 27-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának irományai V. Bp. 1885. 124. 39 Uo. 244. 40 Az 1884. évi szeptember hó 27-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója VI. Bp. 1885. 387. 41 Az 1884. évi szeptember hó 27-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója XI. Bp. 1886. 76–77.
