Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Konrád Miklós: A galíciai zsidó bevándorlás mítosza
KONRÁD MIKLÓS 41 zsidó bevándorlók kapcsán kifejezetten durván fogalmazó leírások. Ilyennek minősíthető Várady Gábornak, a Határozati Párt ismert tagjának az Ország című lapban 1862 novemberében megjelent cikke, amelyben a Máramaros megyébe Galíciából és Oroszországból „betóduló” üzérekről írt, „idegen üzérekről”, „lelketlen üzérekről”, illetve „a nép életét vampyrként sorvasztó üzérekről”. Amint a cikket idéző Deák Ágnes megjegyezte: „A szövegből persze egyértelmű volt, hogy a bevándorló izraelitákra gondolt, de a szövegben nem nevezte meg őket.” Várady ezzel a zsidóellenes diskurzusnak egy olyan – liberális körökben is még szalonképes – lehetőségét villantotta fel, amellyel szabadelvű kortársai a későbbiekben gyakran éltek. Ebben az időszakban jelentek meg végül az első olyan, már a modern antiszemitizmus előjeleinek tekinthető írások, amelyeknek szerzői, noha a Galíciából bevándorolt zsidókról írtak, ellenérzésüket érezhetően az egész honi zsidóságra kiterjesztették. Így az Idők Tanuja című első katolikus napilapban Várady Gábor cikke után néhány nappal álnéven publikáló szerző, aki azért ellenezte az emancipációt, mert úgy vélte, ez „egész Galicia” zsidóságának azonnali bevándorlását, és ennek nyomán „a magyar faj elszegényedését s erkölcsi teljes megromlását” vonná magával. 30 Az ország zsidó lakosait a keresztény lakosokkal egyenjogúsító 1867. évi XVII. tc. és Istóczy Győző 1875. április 8-án tartott első antiszemita képviselőházi beszéde közötti nyugalmi időszak egyetlen fontos momentuma a hírlapíró és képviselő Csernátony Lajosnak saját lapjában, a Tisza Kálmán személyi politizálásának szolgálatába állított Ellenőr ben a zsidókról 1874 szeptemberében írt és – az utóbbi ak körében – nagy vihart keltett ötrészes cikksorozata.31 Záró részében a zsidóknak az emancipáció óta szerinte lassuló magyarosodását részben a honosítási törvény hiá nyával magyarázta, mivel ennek híján „a polgári egyenjogúság élvezésére hazánkba tóduló külföldi zsidók folytonosan szaporítják az itteniek németeskedő részét és lanyhábbá teszik a magyarosodásra hajlandó rész igyekezetét”.32 Ami itt érdekes, az nem annyira a honi zsidóság magyarosodását megakasztó bevándorlás már ismert és ezután is rendszeresen visszaköszönő gondolata, mint inkább a tény, hogy a dualizmus korában ez volt az első alkalom, amikor egy neves közéleti személyiség magától értetődően az országba „tóduló” zsidókról beszélt. 30 Tabódy József: Munkács múltja és jelene Magyarország történetében. Pest 1860. 105.; Deák Ágnes: „...Hová jutottunk, midőn egy conservativ és kath. szerkesztőt ilyen zsidóügyi cikkért elítélnek.” Lonkay Antal és az Idők Tanuja sajtópere 1863-ban. In: Homályzonák. Felvilágosodás és Liberalizmus. Tanulmányok Kecskeméti Károly 80. születésnapjára. Szerk. Borsi-Kálmán Béla. Bp. 2013. 138–139. 31 Amint írta tiltakozó röpirata elején Frank Mór, Jász–Nagykun–Szolnok megyei orvos, Csernátony cikksorozata a zsidó körében „nagy elkeseredést, sajátképen azonban még nagyobb megütközést szült”. Frank Mór: Helyesen ítélte-e meg Csernátony Lajos a zsidókat? Bp. 1874. 3. Lásd még Hoffmann Mór: Zsidóinkról! Igaza van-e Csernátony Lajos úrnak vagy nincs? Nagykanizsa 1874. 32 Csernátony [Lajos]: Zsidóinkról V. Ellenőr, 1874. szeptember 27. [1.]
