Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Ordasi Ágnes: Bombamerényletek a fiumei kormányzóság ellen (1913–1914)
BOMBAMERÉNYLETEK A FIUMEI KORMÁNYZÓSÁG ELLEN (1913–1914) 406 kapcsolatos iratokat – nem a kormányzóság általános irattárában őrizték, 29 az a feltételezés is több mint kétséges, hogy a támadás bizonyos okmányok megsemmisítésre irányult.30 A rendőrség a kivitelezést illetően arra a következtetésre jutott, hogy a merénylő megvárta, hogy a kormányzói palota előtt felállított rendőrőrs befejezze éjjeli őrjáratát, majd átmászva a kőkerítésen a bombát az irattári ablak párkányára helyezte. A jelentés szerint az elkövető feltehetően nem tudta, vagy nem vette figyelembe, hogy a házban családjaival két hivatalszolga is lakik. 31 A helyi kormányzóságot a merénylet körülményeinél és a keletkezett károknál jobban foglalkoztatta az elkövetők kiléte. A szakértők megállapították, hogy Fiumében a bomba elkészítéséhez nem álltak rendelkezésre megfelelő eszközök, ezért az Triesztből vagy Pólából származhatott.32 A hatóságok gyanúja egyértel műen az olasz irredentista mozgalomra terelődött. 33 A kormányzó Sándor János belügyminisztertől a tettes nyomravezetőjének 2000 korona jutalmat kért, melyet azonban csak eredményesség esetén lett volna hajlandó kiutalni.34 A városi és állami hatóságok párhuzamosan nyomoztak az ügyben; elsősorban a munkások és a határon átkelő személyek előállítására összpontosítottak, de eljárásuk nem vezetett eredményre. Az olasz és a magyar lapok alkalmatlansággal, vagy éppen a valóság szándékos eltitkolásával vádolták a másik fél hatóságait. (A később olasz nemzeti hősként tekintett tetteseket csak évek múlva sikerült azonosítani.) A merényletet – úgymond – a fiumei autonómia védelmében Luigi Cussar, a Giovine Fiume egyik prominens személyisége, valamint Francesco Drenig és Giorgio Gerngross követték el. 35 További konfliktusok Mivel a lapok folyamatosan napirenden tartották a merénylet kérdését, az ellentét tovább mélyült a kormányzóság és az autonomisták között. Wickenburg a közhangulat megnyugtatását a községi választások kiírásától remélte, jóllehet számított a fiumeiek sajátos „bosszúhadjáratára”. A kormányzó a választásokat 29 Kormányzóság Késmárkynak, a határszéli rendőrkapitányság vezetőjének. Fiume, 1913. okt. 7. DAR JU 5. Eln. ir. 426./1913. 30 Dopo l’attentato al governo politico. Le dichiarazioni del prof. Zanella. La Voce del Popolo, 1913. október 5. 31 Fiumei kormányzóság a miniszterelnöknek és a belügyminiszternek a kir. kormányzóság hivatali épületek ellen intézett bombamerényletről. Fiume, 1913. okt. 6. DAR JU 5. Eln. ir. 427./1913. 32 Merénylet a kormányzóság épülete ellen. Budapesti Hirlap, 1913. október 4. 33 Fiumei kormányzóság a miniszterelnöknek és a belügyminiszternek a kir. kormányzóság hivatali épületek ellen intézett bombamerényletről. Fiume, 1913. okt. 6. DAR JU 5. Eln. ir. 427./1913. 34 Belügyminiszter számjeles távirata Wickenburg István kormányzónak a fiumei bombamerénylet tárgyában. Bp., 1913. okt. 13. MNL OL K 149 62. d. 2265/1914. res. (2176. a. sz.). 35 Silvino Gigante: Storia del comune di Fiume. Firenze 1928. 154–156.
