Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Hornyák Árpád: A magyar külpolitikai gondolkodás szerb képe a két világháború között
HORNYÁK ÁRPÁD 379 a szerbekből a tárgyalt korszakban a mindennapi retorikában, de a külpolitikai gondolkodás szintjén is könnyedén válhatott igény szerint vad balkáni rablóból hős harcostárs, Németh László szóhasználatával élve, a magyarok „tejtestvére”. 3 A magyar külpolitikai gondolkodás szerb képének alakulására legnagyobb hatással kétségtelenül a sok évszázados egymás mellett élés tapasztalatai voltak. Az 1848–49-es szabadságharc keretében a déli végeken vívott magyar–szerb háború mély nyomokat hagyott a magyarok lelkében, amit a világháború és a területelcsatolások, megszállások során szerzett friss élmények még sötétebb színben tűntettek fel. Amennyiben egy szóval kívánjuk leírni, hogyan látták a kortársak Szerbiát és a szerbeket, akkor a „balkáni” jelző a legmegfelelőbb, annak minden – döntően – negatív jelentéstartalmával. Ez különösen a belpolitikai helyzet tárgyalásánál és a magyar kisebbséggel szembeni bánásmód felmerülésénél jelentkezett élesen. Az aktuálpolitikai helyzet változásai – többnyire nemzetközi politikában jelentkező folyamatok reakcióiként – jobbára enyhítették ezt a negatív képet. Ilyen időszakokban előtérbe kerülhettek a két nemzet közötti hasonlóságok, a szabadságszeretet, a sorsközösség és érdekazonosság, a virtusbeli és alkati rokon vonások. 4 A két nemzet helyzetének első világháború utáni radikális megváltozása is jelentős mértékben befolyásolta a szerb kép formálódását. Miközben a soknemzetiségű Magyarország a háború és a feldarabolás következtében egy nagyhatalom társországából egyik napról a másikra vesztes kisállami státuszba került, addig Szerbia esetében ennek pontosan az ellenkezője történt. Szerbia egy évszázados folyamat végére kicsiny balkáni királyságból a regionális középhatalomként megalakult délszláv állam vezető erejévé vált. Ebből a megváltozott helyzetből is következett, hogy a korszak egészében a magyar külpolitikai gondolkodás valamennyi szegmense tudatában volt a balkáni térség jelentőségnek. (A politikai közvéleményben ez csak a harmincas évek második felében vált igazán hangsúlyossá, összefüggésben az európai politikában zajló folyamatokkal.) Balkán alatt mindenekelőtt Jugoszláviát kell értenünk, lévén hogy a közgondolkodásban is azt értették leginkább. A délszláv állam vagy délszláv impérium – ahogy a kortárs publicisztikában és diplomáciai iratokban gyakran nevezték –, és a jugoszlávok alatt pedig a magyar közgondolkodás, így a magyar külpolitikai gondolkodás is annak legmeghatározóbb részét, Szerbiát és vezető erejét, a szerb népet értette. 3 „Mi Duna népek, itt élünk egy sorsközösségben, egymásról mit sem tudva. Igazán itt az ideje, hogy megismerjük tejtestvéreinket, akikkel egy sors száraz emlőjét szoptuk.” Németh László: Híd a Dráván. Kelet Népe 6. (1940) 3. sz. 21. 4 „Szomszédaink közül, eltekintve Ausztriától a szerbek voltak nálunk aránylag a legrokonszenvesebbek. Sokan bizonyos affinitást éreztek ezen bátor, férfias, egyszerű paraszti nép iránt.” Khuen-Héder váry Sándor: A magyar külpolitika Trianontól a Gömbös-kormány megalakulásáig. Jelzet és dátum nélkül. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban MNL OL) K 67 10. cs. 72. t.
