Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán ifjúság parancsnoka a királyi Albániában
AZ ALBÁN IFJÚSÁG PARANCSNOKA A KIRÁLYI ALBÁNIÁBAN 360 volna. Az albán szabadcsapatok morálja akkor esett szét végleg, amikor Ghilardi konfliktusba keveredett Zoguval.36 Zogu egy katonailag és politikailag tapasz talatlan, ám energikus és nagy ambíciókkal rendelkező fiatalember volt. Az ifjú bej intrikákba kezdett annak érdekében, hogy Ghilardit elmozdítsa posztjáról, és hozzákezdhessen saját hatalmi bázisának kiépítéséhez Közép-Albániában. 37 A horvát származású tiszt azonban nem kívánt engedelmes eszköze lenni Zogu felelőtlen elképzeléseinek, és szembeszállt vele. A konfliktusnak az vetett véget, hogy mivel Zogu fizette a szabadcsapatok zsoldjának egy részét, Ghilardit sikkasztás vádjával leváltották és Shkodrába rendelték. Parancsnoki helyét a bej vette át és ez katasztrofális döntésnek bizonyult. Zogu ugyanis teljes mértékben alkalmatlan volt katonai parancsnoknak.38 A Wiedhez hű tisztek nem engedel meskedtek neki, a rabolni vágyók pedig dezertáltak, és végigpusztították a Vjosa északi partját. Ráadásul az ifjú bej – saját szakállára – egy nemzeti kongresszus összehívásán kezdett dolgozni. Az osztrák–magyar hadvezetés nem tehetett mást: a harcoló albán csapatokat felszámolta, Zogut Bécsbe rendelte. A bej a császárvárosban aztán alaposabban megismerkedhetett a Ballhausplatz és az Albánia-lobbi eddigi tevékenységével, illetve az albán nemzetté válásban és államalapításban játszott osztrák–magyar szereppel. Sőt, az albánbarát politikai és gazdasági körök megnyerték Zogut a jövőre vonatkozó osztrák–magyar elképzeléseknek is. 39 Zogu és Ghilardi későbbi kapcsolata alapján a konfliktus mindkettejüknek hasznos tapasztalat volt. Zogu egyrészt megtanulta, hogy minden törekvése ellenére sem lesz soha jó katona vagy alkalmas parancsnok. Másrészt viszont felismerte azt, hogy bár Ghilardival komoly konfliktusa volt, a horvát származású tiszt ideális katonai parancsnoka az albánoknak. Az általa vezetett alakulatok ugyanis nemcsak fegyelmezettek, hanem módfelett eredményesek is voltak. Zogu rájött, hogy Ghilardiban megvan négy olyan tulajdonság, amelyre neki a jövőt illetően a legnagyobb szüksége lehet: hűséges az általa választott albániai vezetőkhöz, szereti Albániát, kész harcolni egy sikeres albán állam megteremtéséért, és ellenségnek tekinti Olaszországot és Szerbiát. Az 1917-es hadi helyzet ismét megkívánta, hogy albán szabadcsapatok segítsék az osztrák–magyar hadsereget. A közös hadsereg alakulatai ugyanis nem tudtak minden katonai feladatot megoldani, amelyet a hegyi hadviselés követelt 36 ÖStA HHStA Nachlass Kral, Kt. 4, X. Albanien. 37 „Ennek a 20 éves fiatalembernek az volt az álma, hogy egyfajta király legyen Albániában – legalább Észak-Albániában.” Glasner: Jelentés. KA B69, 18. 38 Georg Veith: Der Feldzug in Albanien. In: Der Große Krieg I–IV. Hrsg. Max. Schwarte. Leipzig 1922. IV. 527. 39 Glasner: Jelentés. ÖStA KA Nachlass Glasner, 19.; Jason Tomes: King Zog Self-Made Monarch of Albania. Chalford 2007. 33.; Novruz Zejnati: Ahmet Zogu – politikan apo ushtarak? Tiranë 2011. 127–129.
