Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán ifjúság parancsnoka a királyi Albániában
AZ ALBÁN IFJÚSÁG PARANCSNOKA A KIRÁLYI ALBÁNIÁBAN 358 A k.u.k. albán szabadcsapatok parancsnoka: 1915–1918 Már a világháború kezdetén megjelentek az osztrák–magyar vezérkar tisztjei Albániában, hogy felmérjék: lehet-e albán szabadcsapatokat harcba küldeni a szerb hadsereg ellen.29 Bár az albánok (közemberek, illetve katonai és politikai vezetők egyaránt) hajlandónak mutatkoztak egy ilyen akcióra, e szándék mégiscsak 1915-ben valósult meg. A vezérkarnak ugyanis időbe telt felismernie és elismernie, hogy céljai elérése érdekében igénybe kell vennie a „civil” shkodrai főkonzulátus és az osztrák–magyar albanológia jeles képviselőinek segítségét is. Az albánok ugyanis ahhoz szoktak hozzá, hogy a Monarchia e két csatornán keresztül érintkezik velük, és ezen a közös hadsereg összekötő tisztjeinek a kedvéért sem voltak hajlandók változtatni. A szabadcsapatok felállításánál, az albanológusok tolmácsként, tanácsadóként, szakértőként és kapcsolattartóként való igénybevétele mellett hasznosnak bizonyultak azon tisztek tapasztalatai is, akik 1912 és 1914 között önkéntesként tartózkodtak Albániában. Az ő tanácsaik nélkülözhetetlennek bizonyultak, mivel hely- és emberismeretük mellett ők hívták fel arra a figyelmet, hogy az albán szabadcsapatokat csak felekezeti alapon szabad felállítani, sőt, a bevetési helyszínek megválasztásakor figyelembe kell venni a felekezeti szempontokat is (például muszlim csapatokat csak muszlimok ellen szabad bevetni)! 30 A Monarchia hadvezetése három albán szabadcsapatot állított fel: két muszlim és egy katolikus csapatot (utóbbit vezette az Albánia-lobbi egyik magyar tagja, Nopcsa Ferenc). A három szabadcsapat kapcsolata az osztrák–magyar hadvezetéssel nem volt felhőtlen. Rendszeres fizetésük állandó adminisztrációs gondot jelentett, és számos konfliktus forrása volt.31 További problémát jelen tett, hogy tevékenységüket nem koordinálták az osztrák–magyar ezredek harci feladataival. Az albánok emellett a világháború idején sem mondtak le arról az igényükről, hogy vezéreiket maguk választhassák meg. A k.u.k. tiszteknek felfoghatatlan volt az is, hogy a szabadcsapatok legénységi állománya folyamatosan cserélődött (az önkéntesek csak néhány hétig voltak hajlandóak harcolni). 29 A Monarchia Albániával kapcsolatos általános világháborús attitűdjéről lásd Marvin Benjamin Fried: The Cornerstone of Balkan Power Projection: Austro-Hungarian War Aims and the Problem of Albanian Neutrality, 1914–1918. Diplomacy and Statecraft 23. (2012) 3. sz. 424–445. Az albán szabadcsapatok toborzásáról és szervezéséhez lásd Heinrich Mas: Die albanischen Freischaren im Verbande der österreichisch–ungarischen Armee 1916–1918. ÖStA KA Nachlässe, B 990, Nachlass Heinrich Mast, 12, 73. 30 Helmut Schwanke: Zur Geschichte der österreichisch-ungarischen Militärverwaltung in Albanien (1916–1918). Doktori (PhD) értekezés. Kézirat. Wien 1982. 75. 31 Franz Baron Nopcsa: Reisen in den Balkan. Die Lebenserinnerungen des Franz Baron Nopcsa. Ein geleitet und hrsg. Robert Elsie. Pejë 2001. 420–460.
