Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán ifjúság parancsnoka a királyi Albániában
AZ ALBÁN IFJÚSÁG PARANCSNOKA A KIRÁLYI ALBÁNIÁBAN 356 a fegyveres erők kiképzését osztrák, magyar vagy horvát katonatisztek végezzék el.17 Elképzeléseit mindenben támogatta az a helyszínen tartózkodó Paul Siebertz, aki a közös külügyminisztérium árnyékában működő Albánia-lobbi tagja volt,18 és aki egyedüli osztrák nagyvállalkozóként 1903 óta jelen volt Dél-Albániában (hotelt, nyomdát és egy osztrák termékeket bemutató áruházat működtetett). Siebertz nem mellesleg a bécsi katolikus-konzervatív napilapnak, a Reichspost egyik nagy riválisának, a Vaterland nak volt a kiadója és szerkesztője. 19 1913 decemberében Ghilardi géppuskás alakulata már 300 főből állt. Ők névleg zsandárok voltak, de valójában katonának képezték őket ki. Az alakulatot a vlorai kormány görög irreguláris csapatok ellen tervezte bevetni 1914-ben. Ghilardi ekkorra már teljesen bírta Ismail Qemali bizalmát. Olyannyira, hogy az egykori k.u.k főhadnagy a kormányfő házában lakott.20 1913–1914 fordulóján azonban Ismail Qemalinak már csak névleges hatalma volt. A Balkán-háborúkat lezáró londoni nagyköveti konferencia határozatai alapján az új országot ekkor már a nagyhatalmak delegáltjaiból és egy albán tagból álló Nemzetközi Ellenőrző Bizottság (NEB) irányította.21 A NEB az ország vezetését 1914. március derekán adta át Wilhelm von Wiednek, a nagyhatalmak által kiválasztott és egy albán küldöttség által felkért uralkodónak. 22 Ghilardi feltehetőleg 1914 márciusában tett hűségesküt Wied fejedelemnek, aki a horvát főhadnagy kezén hagyta az általa szervezett géppuskás alakulatot. 23 Az önkéntes tiszt meghálálta a bizalmat: a dél-albániai Korça környékéről teljesen kiszorította a görög erőket. Feltehetőleg teljesítménye is szerepet játszott abban, 17 A jelentés [Ghilardié – Cs-D. K.] megemlíti, hogy amennyiben az albán zsandárságba osztrák–magyar tiszteket is fel kellene venni, akkor érdemes őket a német, magyar és horvát anyanyelvűek közül toborozni, mivel a magyarokat és a horvátokat Albániában nagyon kedvelik. Szerb anyanyelvű és görögkeleti felekezetűekhez tartozók [alkalmazása – Cs-D. K.] Albániában lehetetlen, mert őket szerbeknek, ezért az albánok halálos ellenségének tartanák. Pro acta másolat. ÖStA HHStA MdÄ Adm. Reg., Fach 94/12/10, KM, Präs. Nr. 18299/19/2-1 von 1913. 18 Csaplár-Degovics, K.: Österreichisch-ungarische Interessendurchsetzung i. m. 180–182.; Kurt Gostentschnigg: Die albanischen Parteigänger Österreich-Ungarns. Ein Versuch der Rekonstruktion des Brücken kopf-Feldes an der Peripherie des habsburgischen Zentrums. Shêjzat 1. (2016) 1–2. sz. 119–170. 19 Az albanofil Siebertz Albániáról könyvet is írt. Paul Siebertz: Albanien und die Albanesen. Wien 1910. 20 Thimcziuk jelentése Berchtoldnak. Valona, 1913. dec. 6. ÖStA HHStA MdÄ PA XII., Kt. 418/6e, No. 204/pol.; Berchtold levele Conradnak. Bécs, 1914. ápr. 16. ÖStA KA Nachlässe, B 1450 – Nachlass Conrad von Hötzendorf, Akt. 102, Nr. 1643., melléklet: Oskar Rosman jelentése. 15. 21 Az 1913. július 29-én elfogadott Statut de l’Albanie alapján a bizottságnak csupán ellenőrző és nem irányító/ kormányzó hatalma volt. Az antant hatalmak jogértelmezése és Olaszország gyakorlata azonban ez utóbbit valósította meg. A szabályzat szövegét közli Amedeo Giannini: La questione albanese. Roma 1925. 95. 22 Wilhelm von Wied (1876–1945): a nagyhatalmak által közösen kiválasztott első albán fejedelem. Kiválasztásában szerepet játszott, hogy nem volt sem a Monarchia, sem Olaszország állampolgára, hogy rokonságban állt a román királyi házzal és hogy protestáns felekezetű volt. 23 KA 1, Kt. 792, Oberleutnant Leopold Ghilardi. 2.; Swire, J.: King Zog’s Albania i. m. 158.
