Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Csorba György – Fodor Gábor: Mosony Lipót – történeti kutatás és magyar kultúrpolitika Konstantinápolyban, 1914–1916
MOSONY LIPÓT – TÖRTÉNETI KUTATÁS ÉS MAGYAR KULTÚRPOLITIKA KONSTANTINÁPOLYBAN 330 Annak ellenére, hogy mind az egyházi sematizmusok, mind pedig a tiszti címtárak szerint Mosony Lipót János „áldozár” (áldozópap) 1917–1918-ban Konstantinápolyban tartózkodott, mozgása ezekben az években nem követhető nyomon.62 A rendelkezésre álló forrásokra – vagy azok hiányára – támaszkodva ugyanakkor szinte bizonyosan kijelenthető, hogy ekkoriban nem tartózkodott a török fővárosban. A gyanúnkat megerősíti, hogy sem a Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet anyagában, sem az ösztöndíjasok túlnyomó többségének személyes levelezésében nem leltük Mosony nyomát. Feltételezhetően Mosony kapcsolatot létesített volna azzal az intézettel, aminek vezetését rá akarták bízni, és ami saját tudományos munkáját segítette, segíthette volna. Valószínűsíthető, hogy éppen az intézet megalapítása tette okafogyottá konstantinápolyi jelenlétét, habár az ösztöndíjasok között sem turkológus, sem törökül tudó nem akadt. Ugyanakkor az 1917 végén Isztambulba érkező Zsinka Ferenc történész‒ levéltáros személyes levelei között rábukkantunk egy rövid részletre, ami szerint Mosony otthonról(!) értesíti Zsinkát, hogy megírt egy könyvismertetőt Ahmed Refik Rákóczi király és hívei a török birodalomban (1696–1748) című könyvéről, ami rövidesen meg fog jelenni, ezért Zsinka azzal már ne foglalkozzon.63 Az ismertető valóban megjelent a Turán 1918-as első számában. Mosony Lipót kultúrpolitikai tevékenysége 1915 őszén Mosony hosszú időre visszatért Magyarországra, ahol tartózkodási ideje alatt rendkívül élénk kultúrpolitikai tevékenységet folytatott. Részt vett a magyar és a német katolikus püspöki kar által szervezett november 25-i titkos tanácskozáson, ahol a katolikus missziók keleti behatolásának lehetőségét tekintették át. Az egy nappal korábban Bécsben, később pedig Münchenben lezajlott hasonló témájú találkozók lényege röviden így foglalható össze: miután az antant erőkkel szemben álló Oszmán Birodalomból a kapitulációk eltörlésével kiutasították az olasz és francia nemzetiségű egyházi személyeket, az egyházi iskolák többségét pedig államosították, az osztrák–magyar és német katolikusoknak kellett átvenniük a megüresedett helyeket, és biztosítaniuk az „elárvult” keleti keresztények pasztorizációját. A budapesti Szent István Társulat dísztermében Századok 50. (1916) 207.; Századok 51. (1917) 208.; Tudományos Élet. Budapesti Hirlap, 1917. január 12. 12. A tanulmány sehol sem jelent meg. 62 Schematismus venerabilis cleri Archidioecesis Strigoniensis pro anno reparatae salutis communi 1917. Esztergom 1917. 223.; Schematismus venerabilis cleri Archidioecesis Strigoniensis pro anno reparatae salutis communi 1918. Esztergom 1918. 79.; Magyarország tiszti cím- és névtára, 1917. Bp. 1917. 429.; Magyarország tiszti cím- és névtára, 1918. Bp. 1918. 364. 63 Zsinka levelét lásd OSZK Kt. Fond 713. Zsinka Ferenc levele ismeretlen kollégájához, 1918. márc. 11.
