Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Demeter Gábor: A modernizációtól a kolonizációs törekvésekig. Magyar utazók, politikusok és gazdasági szakírók a balkáni feladatokról (a 19. századtól az annexiós krízisig)
A MODERNIZÁCIÓTÓL A KOLONIZÁCIÓS TÖREKVÉSEKIG 314 tömörítő, erőre kapó turanista gondolat is egyetértett.189 Ehhez azonban jelentős befektetésekre lett volna szükség. Összegzés Kállay koncepcióját legalább három (egymást csak részben átfedő) oldalról érte támadás Magyarországon. (1) A magyar politikusok egy része a magyar állam Kállay által javasolt indirekt, expanzión keresztüli megerősítését nem tartotta megtérülő befektetésnek: a magyar állam megerősödését egyrészt a belső kolonizáció végrehajtásától várta, másrészt (2) a magyar gazdaság balkáni jelenlétének korlátait is az elhibázott – szerintük valójában birodalmi és nem magyar politikai érdekeket előtérbe helyező – külpolitikára fogta. (A gazdaságpolitikát ért kritikák relevanciáját csökkenti, hogy bizonyíthatóan nem Kállay gazdaságpolitikája valósult meg.)190 Az események menetéből pedig azt a következtetést vonták le, hogy (3) a Kállay-féle kisállami fejlődést propagáló (liberális?) gondolat is téves, mert ez mind a gazdasági, mind a homogén nemzetállamot célzó törekvéseket is gátolja, ezért e politika érdekeinek az Oszmán Birodalom fenntartása (status quo) jobban megfelel.191 A turkofilia újbóli fellángolásával (és a „pánszláv veszély” megerősödésével) párhuzamosan kialakuló turáni gondolat 192 előnye – félretéve tudományos és gazdasági realitásának kérdését, melyet vizsgálni nem célunk – kétségtelenül az volt, hogy egyesítette-összebékítette a különböző (csak részben átfedő) magyarországi irányzatokat (a régi törökbarát vonalat, illetve a balkáni kisállamok fejlődését pozitívan értelmező liberális elképzelést éppúgy, mint a gazdasági behatolás mikéntjére vonatkozó különféle koncepciókat).193 A politikusokon és gazdasági szakértőkön kívül 194 a turanizmus a hazai 189 A turanisták gazdasági behatolásra vonatkozó elképzelései (annak dogmatikus igenlésén túl) nem voltak koherensek: a belső telepítéspolitika mellett az önálló magyar vámterület és az exportösztönző iparpolitika éppúgy része volt. Lásd Farkas Ildikó: A turánizmus. Magyar Tudomány 100. (1993) 860– 868. 190 Hanem a kisállami export korlátozásában érdekelt agrárköröké, mint ezt a Huszadik Század cikkei is bizonyítják. 191 A turkofil gondolat szóvivője, Erődi Béla például elutasította a nyelvi nemzet primátusát a Balkánon, szerinte a muszlim közösségek számára a vallás fontosabb összetartó kapocs (pánoszmán gondolat). Ebben a szellemben támadta Heinrich Kiepert (berlini kongresszuson használt) etnikai térképét is (vele együtt a rendezés alapjait), mely nyelvcentrikus volt, ezért szerinte torz képet ad. Lásd Erődi Béla: Kartográfia. Földrajzi Közlemények 4. (1876) 341–344. 192 Ez egybeesik az ifjú török hatalomátvétellel, mely érvelésük szerint a birodalom és a törökség vitalitását támasztotta alá. Érdekes módon a korábbi introvertáltságot feladta a turanista gondolat. 193 Azaz a pénzügyi körök magánérdekeit az állami biztonságpolitikai szempontokkal, az egymással rivalizáló agrárius és iparpártoló politikát; a közlekedésfejlesztést, kereskedelmet, illetve tőkekihelyezést propagáló koncepciókat, a magyar érdeket a birodalmi érdekkel. 194 A Magyar Közgazdasági Társaság vezetői listájának élén az a Paikert Alajos állt (Chorin Ferenccel és Wickenburg Márkkal), aki a két világháború között a turanisták fő ideológusa lesz. Ugyanígy a
