Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Tóth Hajnalka: Mennyit ér egy magyar lovas hadnagy? Egy rabkiváltás története diplomáciatörténeti kontextusban a 17. század közepéről
TÓTH HAJNALKA 269 az akkori nagyvezírnél, Tarhundzsu Ahmednél (1652. június 20. – 1653. március) tett látogatása kapcsán sem a pasa segítőkészségéről számolt be: a nagyvezír a pápai foglyok kapcsán inkább a császári oldalon raboskodó sok ártatlan törökről, nőkről és gyermekekről beszélt.115 Mindez persze azért sem meglepő, mert a magyarok ra érkezett rengeteg panasz miatt támogatta – sőt bíztatta – Kara Murád budai pasa portyázásait a végvidéken.116 Egy februári audiencia alkalmával pedig azzal a megjegyzéssel igyekezett a felelősséget magáról elhárítani, hogy ő még csak nyolc hónapja van a tisztségében, és nincs rálátása a dolgokra. Ugyan végül mind a nagyvezír, mind a kihájája (helyettese) ígéretet tettek rá, hogy parancsot küldenek a végvidékre, a nagyvezír jelezte, hogy örülne egy szép ezüst serlegnek a támogatásáért. 117 Renigert az ígéretek nem nyugtatták meg, hiszen az elmúlt években több alkalommal küldtek szultáni parancsot vagy nagyvezíri utasítást Budára a pápai foglyok szabadon engedésére, de azoknak nem lett semmi következménye.118 A rezidens nagyvezírrel folytatott megbeszélésén ismét előkerült Musztafa csausz neve, az ő esete is visszatérő pontjává vált a kölcsönös sérelmek felhánytorgatásának, korábban a Tokajnál fogságba kerültek kiváltása kapcsán is tárgyaltak róla.119 A Haditanács a június 23-i utasításában már arról tájékoztatta Renigert, hogy Kara Murád budai pasa a béke és az állítólagos korábbi ígérete ellenére átlagosan 1000–1500 tallért követelt a pápai foglyokért.120 Miközben a rezidensnek ez ügyben kellett volna tár gyalnia a Portán, mind Konstantinápolyban, mind pedig Budán személyi változások történtek: 1653. március második felében Büjüklü Kodzsa Dervis Mehmed pasa került a nagyvezíri tisztségbe,121 majd pedig augusztusban – miután az elmúlt években többször megingott a széke – Kara Murád pasát hívták vissza a budai vilajet éléről.122 Mindez egyrészt késleltette a portai tárgyalásokat, másrészt a vég vidéken is fel kellett készülni egy új pasával történő egyezkedésre. Reniger még a 115 Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1653. jan. 22. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 126. Konv. 1. fol. 3r. 116 Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1652. szept. 18. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 125. Konv. 3. fol. 29r–v. Vö. Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1652. okt. 8. Uo. fol. 29r– v.; Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1652. dec. 6. Uo. Konv. 3. fol. 137r. 117 Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1653. febr. 12. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 126. Konv. 1. fol. 29v., 30r. 118 Reniger az egyik audiencián egyenesen Kara Murád budai pasára panaszkodott a nagyvezír előtt, mivel az a többszöri parancs ellenére sem engedte el a pápai katonákat. Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1653. febr. 12. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 126. Konv. 1. fol. 30v. 119 Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1653. feb. 12. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 126. Konv. 1. fol. 30r. 120 ÖStA HHStA KA HKR Prot. Bd. 308. (1653) Reg. Fol. 86v. A Titkos Tanácsot is értesítették a Renigernek küldött utasításról. Uo. Fol. 87r. 121 A pasára lásd a 23. jegyz. 122 Reniger már a febr. 12-i jelentésében is utalt rá, hogy Kara Murád pasát áthelyezhetik. Simon Reniger III. Ferdinándhoz. Konstantinápoly, 1653. febr. 12. ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 126. Konv. 1. fol. 30v.
