Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Tóth Hajnalka: Mennyit ér egy magyar lovas hadnagy? Egy rabkiváltás története diplomáciatörténeti kontextusban a 17. század közepéről
TÓTH HAJNALKA 249 Jelen tanulmány is a magyar történetírásban nagy hagyományokra visszamenő rabváltás témájához kapcsolódik. Az alább tárgyalt rabkiváltási ügy középpontjában egy Uki Ferenc nevű pápai lovas hadnagy áll, aki közel tíz év után, 1659 tavaszán szabadult a törökök fogságából 6000 tallérért és egy Musztafa nevű budai csauszért cserében. A „közönséges rab”-nak számító magyar hadnagy közel tíz évig tartó raboskodása ugyan figyelemre méltó, de ha csak a Batthyányak fogságában sínylődő török rabokra tekintünk, egyáltalán nem egyedülálló dolog. Nem egy rabnak – vagy azért, mert szegény volt, vagy mert irreálisan magas váltságdíjat vetettek ki rá – akár több mint tíz évig is eltarthatott váltságdíja beszolgáltatása.8 A hadnagy sarca is mindenképpen magasnak tekinthető, ráadásul emellé még ki kellett váltania egy csauszt is.9 A rabkiváltási ügy kapcsán feltárt forrásanyag lehetőséget ad arra, hogy a fogságban lévő hadnagy – és vele együtt Musztafa csausz – szabadulásának történetét egy a megszokottnál tágabb, diplomáciatörténeti kontextusba helyezzük. Ezáltal pedig a háttérben működő széles társadalmi kapcsolatrendszerre, az azon belül megnyilvánuló személyes érdekek szerepére, és az általuk befolyásolt rabkiszabadítás összetettebb voltára is rávilágíthatunk. Megközelítésünk révén több kérdésre is választ kaphatunk, például: 1. A szokványos sarcoltatási folyamatban mi befolyásolhatta a hadnagy magas váltságdíját? 2. Miért éppen a Musztafa nevű budai csauszt kellett kiváltania? 3. A 17. század közepén a vizsgálat tárgyát képező ügy miképpen válhatott több évig a felsőbb szintű Habsburg–oszmán diplomáciai tárgyalások egyik fontos napirendi pontjává? 4. Miért kellett Simon Reniger von Reningennek, a Habsburgudvar konstantinápolyi állandó követének (Resident , kapı kethüda ) (1649–1665) 10 a Portán évekig a két rab kicseréléséről tárgyalnia? 11 körmendi várban a XVII. század közepén. In: Mindennapok a török árnyékában. Kora újkori társadalom- és életmódtörténet. Szerk. J. Újváry Zsuzsanna. Piliscsaba 2008. 81–87. 8 Tarkó I . : Rabkereskedelem i. m. 59., 82., 89., 94. Vö. Takáts S.: A magyar és török raboskodás i. m. 166., 278. 1574-ben a kanizsai tisztek sarca 6000, illetve 2000 magyar forint volt, ami hozzávetőlegesen 6000, illetve 2000 tallért jelentett. Vö. Huszár Lajos: Pénzforgalom és pénzértékviszonyok Sopron ban. Századok 105. (1971) 1171–1176.; Horváth Tibor Antal: A tallér értékváltozása Magyarországon 1542–1700. Numizmatikai Közlöny 62–63. (1963–1964) 28. 9 A váltságdíjak tekintetében azok az esetleges adatok szolgálhatnak viszonyítási alapul, amiket korábbi szakirodalmakban találunk. Takáts a 16. század második feléből hozott adatai között található Sárközy Mihály Ajnácskő és Boldogkő urának sarca, ami 6000 tallér és hat főrab volt. Takáts S.: A magyar és török raboskodás i. m. 175. Ennél nagyobb összegekkel csak főrangú rabok esetében találkozunk. 10 Cziráki Zsuzsanna: Zur Person und Auswählung des kaiserlichen Residenten in Konstantinopel, Simon Reniger von Renningen (1649–1666). In: Wiener Archivforschungen. Festschrift für den un garischen Archivdelegierten István Fazekas. Hrsg. Anna Fundárková et al. (Publikationen der Ungarischen Geschichtsforschung in Wien 10.) Wien 2014. 157–164.; Uő: Habsburg–oszmán diplomácia a 17. század közepén. Simon Reniger konstantinápolyi Habsburg rezidens kinevezésének tanúságai (1647‒1649). Századok 149. (2015) 835–871. 11 Uki Ferenc esetét már Takáts Sándor is megírta: olyan végvári tisztként említette, mint aki sokáig raboskodott a törökök tömlöcében. Téves viszont az az információja, hogy Ukit Konstantinápolyban
