Századok – 2018
2018 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Farkas Gyöngyi: Lázadó falvak. Kollektivizálás elleni tüntetések a vidéki Magyarországon, 1951-1961 (Nagy Netta)
238 TÖRTÉNETI IRODALOM körülményeit vizsgálva a kutató megállapítja, hogy az 1953-as megmozdulások egy fontos dologban eltértek a többi tüntetéstől: mivel meggyengült a kollektivizálást mindenáron erőltető központi akarat, vagyis a kilépni kívánó téesztagok azzal a meggyőződéssel szálltak szembe a helyi funkcionáriusokkal, hogy törekvéseik nem ellentétesek a központi hatalom elképzeléseivel. A kötet negyedik fejezete egy mentalitástörténeti szempontból is fontos jelenségre, a nők történelmi szerepvállalására és a női magatartásminták átalakulására irányítja a figyelmet a hagyományos paraszti életforma felbomlásának időszakában. A nyírcsaholyi asszonytüntetés már a kollektivizálás későbbi időszakára esett, s az eset kapcsán több kérdés is felvetődik. Vajon egy mintakövető helyi akcióról volt szó, a közeli falvak tüntetéseiről szóló hírek hatására? A többi tüntetéstől eltérően Nyírcsaholyban miért csak az asszonyok tüntettek? A férfiak pedig miért nem csatlakoztak? Farkas Gyöngyi hipotézise, mely szerint a férfiak kihagyása, háttérben ma radása nem véletlenszerű, hanem szándékos lépés lehetett, a források alapján igazolást nyer. A kötet ötödik fejezetében tárgyalt, nagykállói járáshoz tartozó Bököny községben 1961 januárjában lezajlott tüntetés – időzítését tekintve eltért a korábbi demonstrációktól, mivel nem a kollektivizálás befejezése után, hanem már az agitációs brigádok megérkezése előtt elkezdtek szervezkedni. Vajon mivel magyarázható ez? A kutatói feltételezés szerint a falut fenyegető veszéllyel a bökönyiek is tisztában lehettek, és ez késztette őket védekezésre. Az eset tanulmányozása kapcsán a történész rámutat a helyi vezetés lavírozó magatartására, melynek során a bökönyi tanácselnök igyekezett megfelelni mind a hatalom, mind a helyi társadalom elvárásainak. Ugyanakkor vázolja azt is, hogy a kollektivizálás elszenvedői hogyan látták a körülöttük zajló eseményeket. Kétféle meggyőződés alakult ki a gazdák részéről: az egyik, hogy a kollektivizálás központi utasításra történik, a másik, hogy az csupán a helyi vezetők önkényes akciója. A monográfia nem csupán történeti adatok, és tények feltárására szorítkozik, hanem lendületes stílusban plasztikus képet formál a falusi társadalom sorsfordító pillanatairól. A források interpretációja során a szerző az események dinamikáját a résztvevők motivációit, cselekvéseik és döntéseik lehetséges mozgatórugóit tartja szem előtt, illetve azt mutatja be, hogy az egyéni akciók hogyan változtak egyik pillanatról a másikra kollektív cselekvéssé. A monográfia a mikrotörténet felől közelítve nemcsak árnyalja a kollektivizálás eddig ismert történetét, hanem új történeti adalékokkal és tényekkel gazdagítja a történettudományt, valamint továbbgondolásra számos új kérdést és elemzési szempontot vet fel. Nagy Netta
