Századok – 2018
2018 / 1. szám - TANULMÁNY - Deák Ágnes: Vizsgálat egy megyei királyi biztos ellen hivatali visszaélés ügyében, 1863
DEÁK ÁGNES 205 hivatalnokok napidíjas kisegítő alkalmazása. Ezeket a szempontokat azonban a minisztérium láthatólag nem respektálta, ahogy feltehetőleg azt sem, hogy „a kincstár, mely Máramarosnak 2/3ad részét bírja, és mely innen évenkint 7 millió nyolcszázezer forint tiszta nyereséget húz, a szenvedő emberiségnek is tartozik”. Szepessy láthatólag fontosnak tekintette a kincstár érdekei mellett a helyi lakosság és a vidék fejlesztését is. Szerepelt például a kérdezőpontok között, hogy „miért adatott a sugatagi határból 8 hold legelő 42 krajcár bér mellett a kincstári munkásoknak oly végre haszonbérbe, hogy abból kertet alakítsanak?” Erre Szepessy válasza így hangzott: „Azért, hogy ezen termékenyetlen [!] és hangya zsombikos föld ily módon mívelés alá jövén, termékennyé tétessék. Így kellene tulajdonképp az egész sugatagi zsombikos határral tenni.” Három esetben vádolták Szepessyt saját javára elkövetett visszaéléssel: egyrészt állítólag egy nappal tévedve pontatlanul adta meg hivatalba lépésének dátumát (november 29-e este érkezett, állította, 30-án már átvette az ügyeket), s ezzel jogosulatlanul vett fel egy havi (decemberi) járandóságot; másrészt máramarosi áthelyezésekor részére biztosított fizetéselőleg egy részének visszafizetését elengedte számára a minisztérium, de ő a jogosultnál többet nem fizetett vissza (Szepessy szerint a számvevőség közölt vele pontatlan kimutatást, s ő annak alapján járt el, a tévedést csak később észlelték); harmadrészt pedig királyi biztosi kinevezése alkalmával a budai és bécsi utazásra előzetes engedély nélkül vett fel a pénztárból 300 forintot, amit azután csak egy évvel később fizetett vissza (pedig a helytartótanácstól kapott útiköltséget). Harmadik része a vádaknak hivatali engedetlenséget állapított meg: egy 1834-ben született hivatali utasítás kötelezte volna az igazgatót, hogy az általa igazgatott iskolai alap pénzét államkötvényekben tartsa, ehelyett Szepessy kiadta jó kamatra magánszemélyeknek (mint később kifejtette, a modern állampapír kötvénypiac kialakulása kockázatossá tette azt, amivel az eredeti rendelet idején még nem számolhattak, ezért a szóban forgó alap vesztesége az 1850–1860 közötti időszakban közel 7000 forint volt, emiatt döntött a Magyarországon szokásos hagyományos hitelkihelyezési forma mellett). Továbbá szemére vetették, hogy korábban a minisztérium elrendelte a viski fürdőépületek eladását, de még Szepessy hivatali elődje jelentette, hogy egy folyamatban levő birtokrendezési per lezárultáig erre nincs lehetőség. Az épületek életveszélyes állapota miatt azonban intézkedni kellett, ezért az igazgatóság a felújítás és bérbe adás mellett döntött, s mivel a minisztériumtól, ha formális engedélyt erre nem is, de 1862-ben pénzt kaptak, ezért Szepessy úgy tekintette, hogy azzal az engedély is megérkezett. (Ráadásul az újjáépítés után Szepessy szerint kifejezetten virágzó üzletté vált a kincstár részére a bérbe adás.) Vitatott volt még a szlatinai híd építésének ügye, mivel formális engedély arra sem érkezett a minisztériumtól, de Szepessy szerint két olyan engedély viszont igen, amelyek közvetve magukban foglalták a hídépítés tudomásul vételét. Szepessy érvelése