Századok – 2018
2018 / 1. szám - TANULMÁNY - Deák Ágnes: Vizsgálat egy megyei királyi biztos ellen hivatali visszaélés ügyében, 1863
DEÁK ÁGNES 199 csait, valóban kompromittáltnak számított, de 1859-ben visszahelyezték állami szolgálatba, mindenféle kapcsolatot megszakított a politikai ellenzékkel, jelenleg „a minden ároni kibékülésnek egyik legbuzgóbb apostola”. 81 Szepessy jelentéseiben továbbra is magabiztosan nyilatkozott: „Marmarosban [!] a politikai és nemzetiségi izgatottságnak és pártoskodásnak még csak nyoma sincs; a kiábrándulás processusa minden hírlapi lárma és öntömjénezés nélkül lassan, de annál biztosabban halad; az 5-6 egyénre redukált ellenzék hallgat; és végtére a népnek a megyei tisztviselők erányábani bizalma annál nagyobb mérvben erősödik, amely mér[v]ben a közigazgatás és igazságkiszolgáltatás gyors, lélekisméretes és zsarolásoktól ment lett.” Az ellenzék tagjait újra és újra magukat „politikailag túlélt”-nek minősítette, egyedül a főispánt, Mán Józsefet tartotta helyi hatalmi tényezőnek, de helyesen mérte fel, hogy az nem idegenkedik a provizórium kormányzatával való kiegyezéstől, „bekanyarodni kész”, ahogy fogalmazott. S jelentése azt is megvilágította, hogyan került be a megye közéletében 1860–1861-ben is igen aktív, ott országgyűlési képviselőnek választott, szintén román Mihályi Gábor helytartótanácsos, Mán József sógora az alaptalannak minősült, már említett feljelentésbe: elterjedt ugyanis a szóbeszéd általa a helyi ellenzék néhány tagjához intézett pár levél apropóján, hogy ő aspirál a megye főispáni székére.82 (Későbbi iratokból kiderül, hogy Mihályi igen aktívan igyekezett Mán oldalán beavatkozni a megyebeli román párt támogatójaként a konfliktusok rendezésébe.) A törvényszéki vizsgálat mindeközben egyáltalán nem a helytartó és kancellár szája íze szerint végződött, ugyanis a Szatmár megyei törvényszék augusztus 19-én felmentette Dolinayt. A sok vádpontból eleve csak ötöt találtak alkalmasnak eljárás indítására, de azokban is vétlennek, legfeljebb hanyagnak találták: nem látták bizonyítottnak, hogy a borsai erdők haszonbérletbe adási ügyében hagyta volna magát megvesztegetni, egyetlen személy javára avatkozott be bizonyítottan, de arra felmutatott egy felhatalmazó levelet Pálffytól. Hamisnak bizonyult az a vád, hogy testvérét színleg alkalmazta, s öt hónapig jogosulatlanul vette fel helyette a főszolgabírói fizetést. Azt sem látták bizonyítottnak, hogy annak érdekében, hogy egy esküdtnek szolgabírói helyet csináljon, az egyik szolgabírót törvényszéki ülnöknek nevezte ki, s mindkettőnek magasabb fizetését már olyan hónapra is utalta, amikor még nem szolgáltak. Ez utóbbi ugyan bebizonyosodott, de a bíróság megítélése szerint az csak rendetlenségből történt, nem szándékos csalásként. S ugyan az sem volt légből kapott, hogy Dolinay lovaira a rabok pokrócait használták fel, kocsijának takarójául pedig a rabok szalmazsákjai és lepedői, de a bíróság bizonyítottnak látta, hogy ez Dolinay tudtán kívül történt, s azért a várnagy volt 81 Szepessy jelentése Pálffyhoz, Máramarossziget, 1863. szept. 24. MNL OL D 191 4920.III.1864. 82 Szepessy jelentése Pálffyhoz. Sziget, 1863. szept. 24. MNL OL D 191 4920.III.1864.
