Századok – 2018
2018 / 1. szám - TANULMÁNY - Deák Ágnes: Vizsgálat egy megyei királyi biztos ellen hivatali visszaélés ügyében, 1863
VIZSGÁLAT EGY MEGYEI KIRÁLYI BIZTOS ELLEN HIVATALI VISSZAÉLÉS ÜGYÉBEN, 1863 188 ezzel egyidejűleg Hrabovszkynak is a lelkére kötötte, hogy puhatolózzon ez ügyben a helyszínen, hátha egyszerűen csak a levél ellopásával lepleződött le annak létezése.46 Nem tudjuk, sikerült-e bármit is erről később kideríteni. S a kedélyek nem csitultak, Dolinay több fronton is újabb ellentámadásba lendült. Például az egyik vádpont, a borsai erdők haszonvételi jogának olcsón történt átjátszása kapcsán Pálffy helytartót is igyekezett belerángatni az ügybe. A fő vádpont itt is úgy szólt, hogy zsidó bérlők megvesztegették Dolinayt, hogy a vetélytárs ellenében, akit eredetileg a község kiválasztott, nekik ítélje a haszonvételi jogot, amit Dolinay, miután személyesen megjelent a közbirtokosok ülésén, hatalmi szóval el is ért. Amikor Hrabovszky négyszemközt feleletre vonta, hogy miért avatkozott be személyesen a község ügyeibe, azzal védekezett, hogy Pálffy a megyében tett körútja során megbízta, hogy számára vadászat végett Máramarosban erdőt szerezzen, ő pedig elmondta neki, hogy mivel a borsaiaknak nagy adótartozása van, erdejük licitálásra kerül, akkor majd ő gondoskodik arról, hogy olcsón megszerezhesse Pálffy. Ahogy jelentésében írta Hrabovszky, sokat küzdött magával, hogy egyáltalán megemlítse-e ezt a vádat Pálffy előtt, de miután Dolinay mások előtt is cinkossággal vádolta ilyenformán a helytartót, a jelentéstétel mellett döntött. Pálffy annyit elismert Forgáchnak írt levelében, hogy amikor ott járt, említette, hogy vásárolna valamit azon a vidéken, s erre Dolinay felvetette, hogy a megye Bukovina felőli szöglete igen jutányos feltételek alatt eladandó lesz. Erre Pálffy valóban felszólította, hogy majd értesítse, ha erre valóban sor kerül, „miként ha az israeliták vagy bárki az ottani szegény embereknél a vételárt lenyomni akarnák, ha más nem, én bizonyára a borsaiaknak kedvezőleg azoknál többet ígérnék”. De – folytatta Pálffy – Dolinay nem szólt, ellenben informális és hivatalos jelentések is befutottak a helytartótanácshoz arról, hogy abban az erdőben pusztítások történtek, s „zsidók fondorlatai” ellen is panasz érkezett. Ez – kommentálta Pálffy – „elvette minden úgy se igen szilárd lábon álló vételkedvemet”. Forgách sietett megnyugtatni Pálffyt, hogy nem ad hitelt az inszinuációnak, s hogy ez az eset őt Dolinay „jellemtelensége iránt már ez előtt táplált meggyőződésében” mind inkább megerősíti.47 Pálffy, ha már ed dig is nem lett volna Dolinay ellenfele, ezután nyilvánvalóan még elszántabban folytatta a küzdelmet hivatalos elmarasztalása érdekében. De más terepeken is folyt Dolinay ellenakciója. Február végén Sándor Lajos megyei főpénztárnok és Csics János főszolgabíró (korábban császári szolgabírói 46 Pálffy levélfogalmazványa Dolinayhoz. Buda, 1863. febr. 25. MNL OL D 191 44.III.1863. 47 Hrabovszky jelentései Pálffyhoz. Máramarossziget, 1863. febr. 1., Buda, 1863. márc. 20., illetve Hrabovszky összefoglaló jelentése a vizsgálatról. Máramarossziget, 1863. márc. 7. és Forgách leirata Pálffyhoz. Bécs, 1863. ápr. 12. MNL OL D 191 44.III.1863.; Pálffy jelentése Forgáchhoz. Buda, 1863. márc. 28. MNL OL D 185 1863:343. (Az előbbi fogalmazványával együtt.)
